A konferencia résztvevői szombaton széledtek szét Ghentben. Szétrebbentünk, mint a városi galambok. A macskaköves utcákon engedelmes bőröndjeink kerekei a cifra állomás felé zörögtek. Egy-két ember együtt, egy kisebb csoport, a legtöbben már egyedül, sietősen. A vonaton még összeverődtünk néhányan megint, a brüsszeli repülőtéren már csak mi, magyarok álltunk egymás mellett a be-checkolásnál. A hazaúton már két-három fős csoportokban ültünk, távol egymástól. Nemigen beszélgettünk már. Így értünk Budapestre.
A zárást az UFO-ban (University Forum) tartották, talán két háztömbnyire az „otthonunktól”, a Vorouit-tól, ahol este még a fergetes parti zajlott és ahol szombaton már takarítottak. A megszokott menetrend. Az auditoriumban a final declaration a konferencia raporteur-jeinek feldolgozásában, néhány értékelő szó, az Európai Bizottság nyilatkozata, zárszavak, köszönet a szervezőknek. Akit részletesebben érdekel, minden dokumentumot megtalál a konferencia hivatalos honlapján: www.youth-eutrio.be (tovább érdeklődőknek ajánlom a www.euroblog.be honlapot is, sok fotóval, interjúkkal, gyors reagálásokkal).
Haza érkeztem tehát és nem tudok még szabadulni az ottani élményeimtől. Otthonosan szeretném érezni magam itthon is, de talán még mindig ott vagyok. Ma még hiányoznak azok az ott megszokott biztató, bizalmat sugárzó mosolyok. Majd holnapra, holnaputánra megszokom hiányukat, nem hiányolom őket tovább, visszalépek itthoni – és oly otthonos – életkereteim kulisszái közé. Ahogyan az már lenni szokott, a konferencia utóélete már az utolsó napon megkezdődött. Mostantól kezdve az, aki nem lehetett ott, másoktól kérdezi majd azt, milyen is volt az ottlét. Különböző válaszokat kap majd. Felületi rétegeiben ez így zajlik: még ott voltunk, de már gyors értékelések pengéi pattantak ki hüvelyükből. Ez is megszokott egy ilyen méretű és ilyen összetételű gyülekezetben. Az egyetemi tanárok egy része a magasabb szellemi régiókat hiányolja majd. A fiatalokkal közvetlenül foglalkozó ifjúsági munkások pedig még több praktikus tanácsot, földhöz ragadottságot igényeltek volna. A kormányokat képviselő ilyen-olyan köztisztviselők határozottabb politikai állásfoglalásokat, a kutatók világosabb korszellemet, irányultságot. Itt és ott már asszóznak is talán. Kár lenne. Egyikük sem mondhatja azt, hogy a konferencia (én itt most gyűjtőnéven így hívom a hétfőtől-szombatig tartó eseményeket, tulajdonképpen két eseményt a konferenciát és a konvenciót), tehát egyikük sem mondhatja azt, hogy a szervezők nem teremtettek kellő teret, lehetőséget, esélyt a párbeszédekre, szövetkezésekre, kezdeményezésekre. Az esetleg fanyalgók talán abbéli tehetetlenségüket leplezik, hogy nem éltek jobban a felkínált lehetőségekkel. A konferencia felkínálta a szövetségkötések, az ismerkedések, a megerősítések és a kapcsolatépítések teljes tárházát. Még a legkiválóbb szervező sem pótolhatja a résztvevők saját aktivitását, részvételét. Még a legjobb körülményeket teremtő konferencia-helyzet sem léphet a résztvevők helyébe. Mert ez a munkamegosztás.
Az én véleményem szerint a szervezők rendkívüli és nagyon színvonalas munkát végeztek. A gondos előkészítés pedig nagyon jó eredményeket hozott. A találkozásokat nagyszerű ötletek, bájos és nagyon kulturált megoldások segítették, feloldó hangulatokat teremtve. Péntek délután például projekt-látogatásokat szerveztek nekünk. Aki akarta, kerékpárral, aki akarta gyalog kereshette fel a sokszínű, gazdag flamand ifjúsági munka szereplőit, intézményeit, megvalósított és megvalósuló projektjeit. Ehhez felkészült vezetőket, elemózsiát is kaptunk. (Úgy négyszáz résztvevővel bonyolították a dolgot… fényesen). Bizonyos vagyok abban is, hogy mindenki számára fontos élményt jelentettek ezek a találkozások is, mert láthattuk azt, hogy egy kialakult, kiérett, strukturált munka hol is tarthat és ezt a legjobban mindig azok szeme tükrén tanulmányozhatjuk, akikkel találkozunk és akikről azonnal érezhetjük, hogy hitelesek-e. Mi hiteles emberekkel találkoztunk. Remélem, hogy a többiek is.
A „ghenti” nézőpontból a flamand ifjúsági munka olyan, mint egy művészeti alkotásból készített puzzle (képkirakó). Az egyes elemekben elgyönyörködhetünk akár külön külön is (mint ahogyan elgyönyörködtünk a múzeumokban), de azt is megtapasztaltuk, hogy ezek összeilleszthetőek és összességükben is egy élvezhető képet alkotnak. Az általam felkeresett projektek között a Graffiti Ifjúsági Egyesület (Graffiti Jeugddienst vzw, www.graffiti-jeugddienst.be) nagyon felkészült vezetője megmutatta pld. a Ghent Városi Tanács által a fiatalok rendelkezésére bocsátott egyik felületet, a Graffiti utcát, ahol ott jártunkkor is alkotottak a fiatalok. Belgium első hivatalos grafiti felülete ez az utca, így ott jártunkkor átsétáltunk a helyi történelem színpadán is. A Graffiti olyan NGO, amelynek a fő területe a fiatalok és az alternatív kommunikáció. Küldetési nyilatkozatuk így hangzik: „olyan tereket és lehetőségeket kínálunk a fiatalok és az ifjúsági munkások számára, ahol gyakorolhatják a kommunikáció alternatív formáit, mert a kommunikáció az aktív, öntudatos, kritikus társadalmi részvétel alapvető feltétele.” A Graffitit a Flamand Kormány olyan NGO-ként ismerte el, amely speciális szolgáltatás nyújt és ez a specifikáció „fiatalok és az új kommunikációs technológiák”. Ez az elismerés évente 267.500 Euro támogatást jelent az szervezetnek. Most éppen 8-an vannak, 86 önkéntessel dolgoznak (akiknek saját önkormányzatuk van), az ifjúsági kultúra gyűjtőkörű (és nemzetközi anyagú) könyvtárat is működtetnek szolgáltatásként és workshop, és akció és képzés és… és munka és munka, amelyet mindenki élvez a toleráns társadalomért, egymás megértéséért, az önkifejezésért, jobb közérzetért, öntudatos fiatalokért öntudatos fiatalokkal.
Ebből a „ghenti nézőpontból” szemlélve dolgainkat, talán éppen a pesti utca lehetne a magyar ifjúsági munka helyzete leírására az egyik lehetséges metafora. A pesti utcaburkolat ugyanis töredezett. Vadonatúj, friss, kifogástalan felületek törnek meg, hogy régi, repedezett, már alig járható felületekben folytatódjanak. Itt és ott kátyúk bukkannak elénk, helyenként jelzés nélkül. Némelyikük akkora, hogy át sem lehet lépni, csak kikerülni lehet, de akkor is csak úgy, hogy szembe megyünk a forgalommal. A hatósági jelenlétet néha egy kitett tábla jelzi, néha az sem. Ha tábla, akkor az mindig valami, ami tilos. Behajtani tilos, várakozni tilos, megállni tilos, balra vagy jobbra kanyarodni tilos. Vannak olyan utcák, amiket az ott élő polgárok előzetes figyelmeztetése nélkül egyszer csak felbontanak, romosan hagynak ott és dologtalan, elhagyott munkagépeket, betemetetlen gödröket kerülget autós és gyalogos, fürge biciklista, akinek az eddig kijelölt útvonala egyszer csak úgy tűnik el, hogy csak az autók sűrűjében tud átvágni, testi épsége kockáztatásával. A magyar ifjúsági munka a töredezettség története, a magyar ifjúsági munka térképén a folytonosság mindig valahol mindig megszakad. Történetünk a nekirugaszkodások, elindulások és a leállások története. A folytonosság valamilyen belső vagy valamilyen külső (és ez sokszor ún. nagypolitikai) ok miatt, de egyként megszakad. A flamand ifjúsági munkában biztos utak vezetnek egy ponttól a másikig, sőt leálló vagy kerülő sávokat is láthatunk. A politikai változások ezen a képkirakón lényegében nem hagynak nyomot. A magyar ifjúsági munka utcatérképét a politikai változások sokszor rajzolják át. Láttunk már olyan pesti utcát is, amelyet alig három héttel azután, hogy rendbetettek, máris bontottak újra, hogy csatornát, csöveket, kanális-fedelet rakjanak a friss, éppen megkötött felület kellős közepébe és ezért az új villámgyorsan régivé válik: éppen olyan töredezetté, mint amilyen felújítása előtt volt.
A magyar ifjúsági munkában olyan ifjúsági szervezeteket látunk, akiknek már csak a szervezeti érdek és a szervezeti státusz a fontos, s mivel ezt hangosan képviselik, ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni azt, hogy milyen távol is vannak a fiatalok életétől és szükségleteitől. A magyar ifjúsági munkában nagyon kevés szövetkezést és összeműködést, és lényegesen több egyéni erőfeszítést látunk. Pompás egyéniségeket, nagyszerű gondolatokat, fantasztikus megvalósításokat, amelyek mögött azonban mindig azt, sőt sokszor ugyanazt az Embert fedezzük fel, akin a dolgok múlnak. Ez az Ember pedig fárad, mert fáradozik. A fenntartható folyamatok megteremtése súlyos emberi áldozatokat kíván Magyarországon. Lelkeket gyilkoló kompromisszumokat, néha megalkuvást, áldozatokat. A magyar ifjúsági munkában a kulcsszó a pályázat, ha lehet, a sikeres pályázat, de tíz megírt pályázatból nagyon jó arány az, ha legalább öt sikeres, de ehhez ugye mind a tizet meg kell írni. Ezért a magyar ifjúsági munka siklik a szektorok között, mint a gyík. Egyszer a szociális szektorban bukkan fel, másszor az oktatási szektorban látjuk, néha közművelődési keretben, mert közösségszervező. Itt az NCA-nak ír pályázatot, ott a Fiatalok Lendületben-t célozza meg. Egyszer EVS-t szervez, majd másnap egy polgár-nevelésről szóló képzést. Kedden egyesületi életet él, csütörtökön pedig maga is pályázati szakértő és monitoroz vagy tanácsokat ad. Ezeket a nagyszerű dolgokat ráadásul nagyon kevés helyen tartják számon. Energiákat visszapótolni ifjúsági szakmai közösségektől ezért itthon nagyon nehéz.
(A Piac persze közbeszól.)
Közben pedig tanulni is kellene, tanulni a folyton megújuló és változó, tehetséges fiataloktól, mert hiszen Velük dolgozunk és Értük. Még arra sincs időnk, hogy tisztázzuk azt, hogy akkor milyen Társadalomért is, milyen társadalomkép nevében? Sok olyan szépen hangzó európai eszme üresen cseng magyarul, mert saját valóságismeretünk alapján nem hisszük el azt, hogy van jelentése. Még az is lehet, hogy elmenekülünk az értelmezéseik elől. Az aktuális kihívás pedig most tényleg az, hogy a magyar ifjúsági munka európai értékeit (mert vannak ilyenek, bizony!) bemutassuk Európának, mert Európa itt van és január 1-től nagyon demonstratív módon erősíti meg a jelenlétét az elnökségünk alatt. A nagy és közös európai konstrukció nagy céljainak fenntartása – különösen ebben a stagnáló és válságos helyzetben – persze olyan prioritásokat jelent, amelyekhez képest az ifjúsági ügyek, az ifjúsági munka bizony csekélyke. Reálisan kell gondolkodnunk azon, hogy mi „férhet ebbe bele”. Ghent-nek azonban az is erős üzenete, hogy feltétlenül szükséges fenntartani a közös gondolkodás folyamatát. Ha ez a fiatalok részvétele kulcsfogalom köré szerveződik, azt kell átgondolni, hogy a ghenti üzeneteket mely irányban építjük tovább. Még akár egy történeti nézőpont is kínálkozna, hiszen az ifjúsági részvétel fogalomváltását, az ifjúsági részvétel európai történetét még nem dolgoztuk fel (ez praktikusan egy kisebb merítésű szakmai konferenciát is jelenthet pld válogatott résztvevőkkel). Az ifjúsági munkának pedig szüksége van a részvétel revíziójára egy olyan korszakban, amikor a demokrácia válságáról, az e-demokráciáról, a részvétel új kommunikációs csatornáiról, a társadalmi kirekesztettség és a részvétel új összefüggéseiről és az ifjúsági munka lehetőségeiről és küldetéseiről beszélünk. (Ez pedig egy egészen bátor, új, friss elképzeléseket felvonultató, nagyobb merítésű, akár kockázatokat is bevállaló esemény is lehet, pld. Van választék!)
Nem lenne az sem szerencsés, ha a részvételnek a „munkaerőpiaci részvételre” történő leszűkítése uralná azokat az eseményeket, amelyeket a magyar félnek kell most majd megszerveznie, lebonyolítania. Sürgetnünk kell bizony azt, hogy tisztázódjék, hogy vehet részt ebben a szakma. Mert nagyon nagyot néznének az európai kollégáink, régi és új ghenti ismerőseink, ha az derülne ki a számukra, hogy a Magyar Elnökség az Ifjúsági Részvételről szóló programját ténylegesen részvétel nélkül szervezte volna meg! Sok dolgot nagyon büszkén vállalhatunk, mert ez európai színvonalú ifjúsági munka igenis létezik Magyarországon. Sokszor érezzük azonban azt, hogy erről csak mi magunk tudunk. Sokszor van olyan benyomásunk, hogy sok pártpolitikus ezzel nincsen tisztában. De nekünk kell bebizonyítani a számukra, hogy létezünk! Ez a szakmai összefogás, összedolgozás legnagyobb feladata most. Szerintem.
Ghent. Az egyik nagy kérdés – amit a korábbi posztokban is érintettem -, hogy milyen irányba tör ki az ifjúsági munka az identitás válságából. Az egyik értelmezés a professzionalizálással függ össze és további kérdések gomolygó felhőinek egész sorát érinti. Lehet professzionalizálni belülről és lehet kívülről is. Kézben tarthatja ezt a folyamatot az Állam és kézben tarthatják a Szakma és a civil társadalom aktorai. Minek van realitása Magyarországon? A másik a szektoriális megközelítés tövéből fakad fel. A szektor-közelítések jellegzetes problémája a hatékonyság és költségek mérésének a problémája. A ghenti konferencia résztvevőinek egy része a pénzről, költségekről folytatott diskurzus hallattán felháborodva mondta, hogy „talán itt az ideje annak, hogy abbahagyjuk ezt a neo-liberális dumát”. Ha nem a pénz, akkor pedig mi a hatékonyság, társadalmi hasznosság mérésének az eszköze. Indikátorok? Az ifjúsági munka indikátorai és sztenderdjei, ugye. Ifjúságpolitika és ifjúsági munka. Ez a diskurzusok másik meghatározó metszete. Sok ifjúsági munkás felháborodva utasítja vissza azt, hogy őt összekeverjék azokkal, akik az ifjúságpolitikát „csinálják”. De mi van akkor, az ifjúságpolitika nem társadalompolitika, hanem az ifjúsági munka politikája (policy of youth work)? A ghenti elméleti megközelítések nagyon erőteljesen ebbe az irányba mozdultak el! Ebben az esetben az előző két megközelítés is más árnyalatokat kaphat!. E sorok írója ezért nem bánja azt, hogy ezen az ifjúságpolitika hívószavú blogon erről ír (még egy kicsit).
Azt már tudjuk, hogy a fiatalok aspirációi (tervei, reményei) és inspirációi (célkitűzés, életút-tervezés, lehetőség) nagyon nagy változásokon mentek át. A hagyományos szocializátorok átalakultak, megváltoztak, funkciót váltottak. Gazdasági válsággal társadalmi válságok törnek elő. Identitás-válságok alakulnak ki: tájékozódási nehézségek. Iránytűre van szükségünk, de a régi modellek nem igazán alkalmazhatóak, miközben egész sor kísérlet zajlik a megfelelő műszerek kifejlesztésére, olyan sebességgel, hogy alig tudjuk követni (mi lenne, ha most egy IPad-en írnám ezt?…) Youth on Move – és ez nem az európai mobilitást, hanem a fiatalok körében zajló változásokat jelöli. De nagy a csábítás arra, hogy belemeneküljünk abba, hogy majd „munkahelyeket teremtünk Nekik”. De milyet? Mikor? Hogyan? Mert az ifjúkor bizony megváltozott. Ennek a változásnak az érzékelése az elemzői-kutatói nézőpontból már megtörtént. Hogyan válnak ezek a felismerések a gyakorlati megközelítések részeivé és mit jelent ez az ifjúsági munka munkaformái, módszerei és módszertanai szempontjából? Nem mondhatjuk ma már únos úntalan azt, hogy a „fiatalok a jövő záloga”. Ők, a fiatalok ugyanis nagyon unják ezt. A fiatalok aspirációi és inspiráció a jelen legközvetlenebb vonatkozásai. Ők itt és most keresik a teret, a lehetőséget, az önmegvalósítás és közösségeik esélyeit.
Ghentben többen és több helyzetben az ifjúsági munka Peter Lauritzen által adott meghatározását idézték. Kedves epizód volt a számomra a konvenció első napján az a helyzet, ami véletlenül beleléptem. A teremben ifjú flamand kollégáink egy kis workshopot vezettek helyesen, ügyesen. A flipchartjukon ott szerepelt az ifjúsági munka meghatározása c. idézet. Megkérdeztem egyiküket, hogy „ha idézet, miért nem írják oda a szerző nevét?” „Mert nem tudjuk, hogy kitől származik”, mondta kedvesen a leányzó, „itt találtuk (és mutatta a European Knowledge Centre for Youth Policy almenűben található szakmai tezauruszt, http://youth-partnership-eu.coe.int/youth-partnership)”. Mondtam neki, hogy ez a szerző Peter Lauritzen. „Akkor írd oda Te” – mondta kedvesen a leányzó. (Nem vettem magamnak egyébként a bátorságot erre.) Workshopok-ban, plenáris üléseken többször előkerült ez még, néha névvel, néha anélkül. Ezek a sorok intézményesedtek tehát. A legtöbb megszólalásban egyébiránt mindig definícióként (’definition of youth work by PL’) emlegették. Tudnotok kell azonban, hogy ez nem egy meghatározás, hanem inkább egy leírás. Peter ezt az ifjúsági munka természetének leírására használta és annak ez mind a mai napig megfelel. Ezt kell meghaladnia minden elkövetkező meghatározásnak. (Van arra is példánk, hogy az ifjúsági munkát törvényben határozzák meg – pld. az Ír Köztársaságban, Youth Act) -, de lauritzeni meghatározás kellően differenciált és gyakorlatias, használható). A Konvenció zárónyilatkozatának szövegébe ez idézet úgy épült be, hogy az ifjúsági munka sokszínűségének megtartása melletti érvként használják! (az eredeti szöveg magyarítását lsd: az Otthonosan itthon c. kötetben).
Ghent. Egy nagy folyamat fontos állomása. Nem megállóhely, a folyamat továbblendítője. A belga elnökségi periódus következő nagy európai eseménye a 2010. október 5-6-án, Antwerpenben (Flandria megint) tartandó ’Youth on Move’ Konferencia lesz. Gondolhatjuk, hogy mennyien lesznek ott azok közül, akik Ghentben is ott voltak …
Ghent. De én itthon vagyok otthon. Budapesten, ahol most felpillantok a laptopról, ebben a romkertben (kifogástalan wifi), látom a kialakult itteni életet. A fiatalokat, úgy, ahogy Ő ezeket a helyeket teremtik, újrafogalmazzák, belakják, használják. Az Ő Városukat, amely itt van és nem ott, ahol turistákat futtatnak az idegenvezetők.
Ghent. Ha azt az elkerülhetetlen szakmai szövetkezést meg kell cselekedni, csak gondoljatok a következőkre. Ghent egyik fontos üzenete, hogy nem csupán Európai Ifjúsági Munkáról beszélünk, hanem egy olyan dologról, amelyet „Ifjúsági munkák a különböző Európákban”-ként is értelmeznünk szükséges. A belgrádi diákok Otporja (sokféle indíttatású ifjúsági iniciatívák) váltotta le Milosevicset Szerbiában (Srebenica évfordulóján egy szívbemarkoló kiállítást nyitottak Budapesten, ugye). A kijevi egykori narancsos forradalomba sokan az ifjúsági munka oldaláról érkeztek. Ne felejtsük el, hogy még mindig vannak olyan európai országok, ahol egyszerűen cenzúrázzák a Kompaszt, ahol nem lehet azt a kifejezést használni, hogy emberi jogi nevelés, ahol az ifjúsági munkának politikai küldetése van és ehhez a munkaformákat az európai ifjúsági munka példatárából merítik.
Ne felejtsük el, hogy az európai ifjúsági munka fő áramaihoz még mindig a gazdasági, szociális és politikai értelemben fejlettebb nyugat-európai országokbéli kollégák hozzájárulása a döntőbb, az ő példáikkal inkább dolgozunk, az ő kísérleteiket inkább adaptáljuk, másoljuk, miközben mi is tartunk valahol, de ennek a reprezentációiban és prezentációiban is sokszor kissé mögöttük kullogunk. Ők azonban roppant kíváncsiak a tapasztalatainkra és várják a tőlünk érkező impulzusokat, hozzájárulásokat. Rajtunk múlik az is, hogy mit, mikor, hogyan, milyen minőségben tudatunk. E sokféle törekvést végül is a fiatalok kötik össze, az a homályos „ifjúság”, a fiatal embereknek ez a színes sokasága, akik ott vannak a társadalom közösségeiben, tereiben, a médiumokban, mindenütt. (…) Itt most vegyünk egy mély levegőt ebből a városi tömörítésű budapesti légből … és
Utóirat, ami egy javaslat
Az Ifjúsági Munka Magyar Szakmai Egyesületének létre kell jönnie. Ghent tanulsága az, hogy NEM a Magyar Ifjúsági Munka Egyesületét kellene létrehozni. A ghenti Konvenció kirajzolja az ifjúsági munka tartalmát, területeit. Ha sokszínű, azt ezt képviselő magyar egyesületnek is sokszínűnek kell lennie.
Kő’ egy Csapat, amely mindenekfelett Szakmai Egyesületként működik mindig és ebből következően saját önkormányzása szerint:
ü helyet, fedelet, teret, agórát jelent azoknak, akik ifjúsági munkával foglalkoznak Magyarországon (hogy ki is ők, azt egyrészt tudjuk, másrészt van nekünk erről egy Konvenciónk)
ü amely célszerű és célirányos módon gondozza szakmai kapcsolataikat és azt, hogy tudjanak egymásról, mert ez bátorítást és erőt ad
ü amely munkaformákat dolgoz ki annak érdekében, hogy a szakmai professzionalizálás műveleteit a szakma határozhassa meg a szakmai szükségletek alapján (ennek például arra is ki kellene terjednie, hogy felülvizsgálja a jelenlegi ifjúságsegítői képzés rendszerét, tananyagát, többek között a gyakorlat és az elmélet arányát)
ü amely gazdája a kollektív memóriának és ezzel a tudással és önbizalommal hatékonyabban képviseli a szakmai érdekeket az Állam és az Önkormányzatok képviselői előtt, illetve az európai színtéren
ü amely gazdája és letéteményese az Ifjúsági Munka Státuszkonferenciájának, amely legalább kétévente áttekinti a folyamatokat, a kihívásokat és a megoldásokat és kialakítja ennek a tematikus rendjét, amely csak erre a Gyülekezetre jellemző
ü amely nem fojt el semmilyen más törekvést és amely nem rendel maga alá semmit, amit már mások megcsináltak, de helyet, fedelet, teret és agórát ad mindazoknak, akik ifjúsági munkával foglalkoznak Magyarországon – és ezt tudjuk, hogy mennyi, de mennyi társadalmi státuszt, hivatást és szakmát, beosztást és állapotot jelent, de mindegyiküknek helyet Kell adni itt! (amely Állapotot most csak hagyjunk meg így, de tegyünk lépéseket közösen azért, hogy ne „szakmáról”, hanem Szakmáról beszéljünk ott, ahol csináljuk).
Ghent 2.1:
Csak mi, közösen tudjuk megtenni ezt és senki más sem teszi meg helyettünk.
Vigyázó szemetek Ghentre vessétek
