Egy éve volt, hogy Kátai Gábort eltemették. Így mondom, mert nem lehettem ott. Innen a távolból is tudom azonban, hogy a múlt héten barátai összegyűltek az Ő lelkének oly kedves Szimplában és emlékeztek Gáborra, életére, mosolyára. Körülülték a hiányát - és ez így szép,…

Ha a Vorouit Caféban felpillantottam a képernyőmről és valaki elkapta a tekintetemet, rám mosolygott, felém biccentett. Olyan otthonos volt az egész. Ha most nézek fel a laptop képernyőjéről, egy pesti romkocsma közönségét látom. Itthon vagyok. Senki sem keresi a tekintetemet, egy…

Mint a jól lakott méhek döngicsélünk és újra és újra új beszélgetések kinyíló virágaira szállunk. Potrohunk már tele. Szárnyalásunk, röptünk lassul. Hiába no, már az ötödik napja gyűjtögetjük mások tapasztalatainak virágporát. Ha most nézek fel a laptopról Bencét…

Beszélgetések és újra beszélgetések. Az egyik azzal kezdődik, ahol az előző workshop előadója befejezte. A másik ott végződik, ahol valaki megjegyzi, hogy feldühítette az előadás, mert „lapos és semmitmondó” vagy „túl sokat markoló” volt, de mielőtt megkérdezhetném,…

                                               „… happy few, the band…