Említettem, hogy ezt az eseményt 2 és fél éven át készítették elő. Nagyon megfontoltan, lépéseket, folyamatokat, következményeket gondosan mérlegelve medret ástak annak a sokféle áramlatnak, kezdeményezésnek, folyamatnak, amelyek a korábbi években is arra igyekeztek válaszolni, ami mindig a fő kérdés itt, hogy hogyan is lehet a(z európai) politikai döntéshozatalban „mainstream”-é tenni az ifjúsági kérdéseket és, hogy ezáltal hogyan lehet tágítani a társadalmi-politikai elfogadás kereteit, hogy abban ez a szakma jobb feltételekhez jusson. Ehhez a mederhez erős alapokat rak le ez a történeti nézőpont, mert az ifjúságról szóló beszélgetések vagy (szociál)pszichológiai vagy szociológiai alapokon nyugodtak, amely megközelítésekből csak részben következtek a megoldások. A neveléstudományi vagy lélektani iskolának köszönhetjük egészen bizonyosan azt, hogy az ifjúság fogalmán belül is differenciálódás következett be, amely hatást gyakorolt az ifjúsági munka módszertanának és munkaformáinak a változására. A posztadoleszcensz, a munka a kamaszokkal, a kamaszkori agresszió megelőzésével és kezelésével foglalkozó kollégák egyfajta szakosodásával járt együtt. A szociológiai nézőpont felerősítette a marginalizálódott, kirekesztett, szegény fiatalokkal kapcsolatos munkát és egyébként is domináns áramlata volt a kezdetektől fogva annak a közel 120 éves történetnek, amelyet úgy vizsgálunk, mint az ifjúsági munka történetét. Egyesek szerint az ifjúsági munka egyenesen itt ér véget, 18 éves kor után már nem is szívesen beszélnének ifjúsági munkáról, inkább ’community work’-öt mondanának (elég messze járnánk a szó tartalmának az értelmezésekor, ha „közösségi munkának” fordítanánk! De akkor, hogyan is?)
Tegyük hozzá gyorsan, hogy van tétje a fejtegetésnek. Gondoljunk most csak arra, hogy 5 hónap és két és fél hét múlva Magyarország adja az Európai Unió elnökségét. Ez például praktikusan azt jelenti, hogy a magyar ifjúsági ügyekért felelős miniszter az Ifjúsági Ügyekért Felelős Miniszterek Európa Tanácsának soros elnöki tisztét tölti be és munkatársai felelősek az ifjúsági ügyekkel kapcsolatos szakértői találkozók előkészítéséért és lebonyolításáért, az azokon készült szövegekért, javaslatok, döntések megfogalmazásáért. De ami még fontosabb, az egyetértést segítő értelmezési keretek megalkotásáért is. A magyar elnökség ifjúsági ügyekben az ifjúsági részvétel témakörével foglalkozik majd. Ehhez rendel eseményeket. Ezeket elő kell készíteni, ehhez pedig meg kell határozni a tartalmakat és a munkaformákat. Participation, Youth Participation – ifjúsági részvétel tehát!
Na már most, ha a részvétellel összefüggő kulcsfogalmak (és kulcskompetenciák) hosszú sorára tekintünk, máris lehet gondolkodni azon, hogy a ’citizen’ az vajon Állampolgár vagy a ’közösség tagja’, hogy ’empowerment’ az vajon megerősítést jelent-e, vagy „felbátorítást”, illetve „felhatalmazást”. Bevonódás vagy behívás? Közös cselekvés vagy szociális akció? Ráadásul ezeknek a terminológiáknak a tükrében kell majd arra is vállalkozni, hogy bemutassuk azt is, hogy mivel hogyan is bíbelődünk otthon, hogy hol tartunk. Ez pedig nem egyszerű feladat. Ha magunk nem értjük jól ezeket a terminológiákat, akkor könnyen megtörténhet az, hogy olyan projekteket vonultatunk fel, amelyek nem a tényleges részvételre épülnek és az égadta világon semmi közük sincsen a fiatalok bevonódásához …
Folytatás következik! Íme a konferencia agytrösztjének a vezetője, Jan Vanhee.
A konferencia honlapja egyébként: http://www.youth-eutrio.be
