A nap ifjúságpolitikai híre az (http://ujnemzedek.hu) volt, hogy egy újabb kontakt-pontot nyitott meg a Miniszter és a Kabinetfőnök. Budapesten nyílott meg ez az iroda, az Új Nemzedék most intézményesedik – helyet követel a Nap alatt, helyet foglal, helyet keres és helyet teremt. Ez persze nem az új nemzedék „helye”, azt, hogy ezek az új irodák mit, hogyan, mikor és miért csinálnak, azt majd meglátjuk. Abban a soha le nem zárható repertóriumban majd ennek a hírnek is lesz egy helye. A többi hír között, ahol csak figyelmes és fáradtságos kereső-programokkal juthatunk a nyomára. A Magyar Ifjúsági Munkában most fejeződik be a paradigma-váltás, kéretik figyelni, hogy hogyan! Most kikényszerített generáció-váltás zajlik le a szemünk előtt – Magyarországon ezeknek a szakmai generáció-váltásoknak van egy látható, felszínen zajló szervetlen folyamata és van egy valódi, nem látható és nem elismert folyamata, az, amely nyilvánosság nélküli személyes terekben zajlik. Duális rendszerré vált ez: felelőtlen pazarlás az emberi erőforrásokkal ott, ahol pénzügyi erőforrások vannak és mellette a piciny, befolyások nélküli emberi körökben zajló folyamatokkal, ahol nincsenek pénzügyi erőforrások. Mi még meglennénk valahogyan, de erről az a másik világ már nem vesz tudomást. Kik fogják ezeket a fiatal kollégákat betanítani arra, hogy az ifjúsági munka az nem PR-tevékenységek sorozata? Egy Új Nemzedék Kontakt Pontban Magyarországra igazított európai ifjúsági munkát kell(ene) végezni, nem? Vajon ennek a megtanulása kizárólag a Fidelitas „párt-partnerszervezet” keretei között történhetik? Innen a távolból az látszik, hogy a partnerszervezet végre megkapta a feladatát. Vajon hogyan is él(het) ezzel? A kontakt-pontok személyzetének rekrutációs eljárásairól nem tudunk semmit sem. Bevalljuk, hogy nem is tartunk erre igényt. Arról sem tudunk sokat, hogy milyen típusú felkészítéseken vesznek majd részt a kollégák, azt meg egyenesen nem is akarjuk tudni, hogy milyen módszertanokkal. A magyar ifjúsági munka Achilles-sarka az ifjúságsegítők képzése és erre a sérülékeny pontra az elmúlt évek erőfeszítései ellenére is csak nagyon ellentmondásos válaszok születtek. Szívesen megvitatnám ezt a problémát bárkivel ott, ahol erre a társas vitára tér és lehetőség nyílik, de attól tartok, hogy ezek a lehetőségek ma nem állnak a rendelkezésre. Egy új hálózat épül a szemünk előtt, soha nem látott számok szerepelnek a költségvetésében – és semmit, vagy majdnem semmit sem tudunk arról, hogy hogyan is költetnek el ezek az euró-forintok, amelyeket az Európai Bizottság gurított Magyarország irányába … Az látható, hogy most Zánkában van (miért is?) az a lepkeháló, amellyel ezeket a guruló euró-forintokat felfogják és az is látható, hogy igyekszik miniszter úr és kabinetfőnök úr, hogy megfeleljen az elköltés átláthatóságával kapcsolatos elvárásoknak. Biztosak vagyunk abban, hogy az Új Hálózat már készen áll, a személyzet kiválasztatott, jól gépesített, csinos szobákban ülnek majd az új kollégák és – ha kell – projekt-finanszírozású gépjárművekben kereshetik fel a célcsoportot. Erről tudunk. Csak arról nem tudunk, hogy milyen ifjúsági munkát végeznek majd?! Csak azt nem tudjuk, hogy hogyan készülnek fel felelősségteljes munkájukra. Csak azt nem tudjuk, hogy mi is a magyar ifjúsági munka küldetése most. Így az első mondatban idézett hír csak egyike a tipikus és a mai magyar sajtóban szokássá vált álhíreknek. Marad a magyar ifjúsági szakma kétségek között.
