Most Imrét látom, svéd ifjúsági munkás, migráns fiatalokkal foglalkozik. 1974-ben disszidált, Jugoszlávián át, Németországon keresztül lelt otthonra Stockholm mellett. Egyébként meg mindketten a Józsefvárosban érettségiztünk, jártunk Omegára az E-Klubba, a Várba „az” Illésre, Orszáczky Miki, Ráduly Misi, Mini-Klub, Kex, megvan? Ha már a történelem. Ő egyébként szintén Indián. Ott áll Cseh Tamás mellett, a bakonyi erdőben, amikor elindultak azok a bizonyos testvéri tankok és a Feketelábúak Törzse azt hitte, hogy kitört a háború. (Mert mi is a történelem? Mi is az ifjúsági munka története, amelyből tanulhatunk a jövőnek szóló üzeneteket, megerősítést?)
A szokásos konferencia ritmus most már rutin mindenkinek. Reggel a szokásos ’key-note’, ma Filip Cousseé kezdte a maga szerény, visszafogott modorában megrajzolta a kapcsolatot a múlt és a jövő között a pap, az érsek és lord történetével és azzal, hogy a már korábban idézett paradoxon feloldásaként azt ajánlotta, őrizzük meg az ifjúsági munka saját identitását (hiszen a nyomás nagy más szektorok részéről). Hanjo Schild megmutatta, hogy miközben hajlamosak vagyunk azon keseregni, hogy nem ismerik el az ifjúsági munka értékeit, mennyi minden történt és történik ennek érdekében (’recognition of nonformal learning’). A ritmus az, ami már megszokott. Tematikus Workshopokba megyünk majd. 54 ilyen van a három nap alatt! Tematikus skálája nagyon széles és átfogja diskurzusaink lényegében minden fontos témakörét. „Önkéntesség és ifjúsági munka”, „Az ifjúsági munka, mint professzió és az ifjúsági munkások képzése”, „Az ifjúsági munka finanszírozása”, „Emberi jogok és ifjúsági munka”, „Az ifjúsági munka, mint szektor pozíciója a szektorok közötti együttműködésben”, „Az ifjúsági munka társadalmi elismertetése” és így tovább, tovább. Legfeljebb 3 workshop naponta / kopf. Elég is.
Keresztül, kasul beszélgetünk. Hallgatunk, jegyzetelünk, szintetizálunk. Próbáljuk, befogadni, feldolgozni, alkalmazni a hallottakat. Felismerésekkel, aha-élményekkel leszünk gazdagabbak, letisztultabban gondolkodunk ugyan arról, könnyedébben alkalmazunk fogalmakat, frappánsan tömörítünk. Inkább a helyére kerülnek a dolgok. Persze ez nagyon szubjektív. „Ha már voltál egy ilyen nemzetközi konferencián, tudod, hogy mi vár rád.” – mondja lemondóan egy dörzsöltebb kolléga. De mindig vannak újonnan érkezők, habzsolhápok, fulladoznak a sok megemésztendőtől, táskájuk dagad a sok papírtól. Voltam már egy-két ilyesféle konferencián, mégis habzsolok, én azonban nem papírokat gyűjtök most, felfedezéseket.
A korszakváltást például, amelyet a poszt-kolonialista és a poszt-kommunista korszak után most talán majd poszt-jólétinek fogunk nevezni. Azt, amit a globalizáció kora után a glokalizációnak fogunk nevezni. Azt, amit már ma „uralkodó irányzatok nélkülinek” vagy másképpen „a minoritások mainstream-jének” hívunk. Ebben a korszakváltó időszakban keressük az ifjúsági munka küldetéseit, helyét, funkcióit és az egyik tanulság mindenképpen az, hogy újra kell fogalmazni ezeket. Ennek a konferenciának a hozzájárulása ehhez a gondolkodáshoz éppen ennek a felismerésnek a különböző módokon való megerősítésében van. Bár többségében olyan dolgokról beszélünk, amelyről már évek óta váltunk szót, kisebb és nagyobb európai és hazai körökben, itt ezeknek egy egyedülálló komplexitás ad teret, amelyben minden jelen van, ami korábban elhangzott, de felerősödik egy megközelítés, amely mentén ezek egy, az eddigieknél határozottabb irányba rendezhetőek el. Hiszen ne felejtkezzünk meg arról, hogy a konferenciának van egy nagyon határozott politikai irányultsága is, amelynek a tétje nagy. Vajon miről szólnak majd a következő évek európai programjai? Milyen célokat finanszíroznak azok az európai források, amelyek a hazai források mellett valójában ténylegesen fenntartják az innovatív folyamatokat? Milyen prioritások mellett? A munkanélküliség növekvő problémájára sokféle válasz adható és sokféleképpen. Hajlamosak vagyunk-e arra, hogy bátrabban támogassuk azokat az alternatív megoldásokat, amelyeket éppen az ifjúsági munka tud felkínálni? És ez sem lesz mellékes, hogy mennyiből? „Mainstreaming youth work” – ez a politikai munka és ezt és most!
Ha felnézek a laptopról, az Ifjúsági Munka Első Európai Konvenciójának a résztvevőit látom (beszélgetnek, chat-elnek, facebookolnak, kávéznak, beszélgetnek, odakinn még dohányoznak is, beszélgetnek, beszélgetnek, eszméket és példákat cserélnek, szakmai életüket tárják ki, mellüket a szélnek). Nem annyira egyszerű magyarra ültetni a konvenció szót (az angol convention jelentése egy ilyen szövegkörnyezetben egyértelműbb, „general agreement of basic principles” például vagy egyszerűen „nemzetközi megegyezés”, egyébként van olyan értelme is, hogy „gyülekezet”). Magyarul éppen úgy jelent szerződést, nemzetközi egyezményt, mint a társadalmi együttélés során kialakult hagyományt, megegyezést (teszem hozzá: normákban, értékekben). Szóval így már minden rendben.
Ne felejtsük, a visszaszámlálás elindult! 2011 január 1-től a Magyar Köztársaság veszi át az Európa Unió soros elnökségi feladatait. Ifjúsági ügyekben is. Itt már létrejött a konvenció! Otthon?
