Ha most nézek fel a laptop képernyőjéről, a Dürer Kert pultját bámulhatom. Itt szigorúan kedd este van. A P. Mobil szívét vetette partra itt az este. Tényleg. A legendás, de ősz bajuszra látok balról. Lóri bajuszára, de ez a tárgy szempontjából jelentős, de nem érdekes. Jobbról törzsvendégek támasztják a pultot. Az ajtó előtt elsuhan a 75-ös troli. A képernyőn az Everton a Reading ellen éppen vesztésre áll (42. perc, 0:1). Odakint ez a tavasziasan őszi este. A Liget fáin nyúlós árnyékok lógnak. Csak pár lépésre innen az Abonyi utca neogótikus palotáinak füzére, mintha egy vékony és hajlékony, de mégis arany fonálra felfűzött álmok lennének, megfagyott álmok persze, beledermedve az eredeti akarat és az államosítás, majd az újabb álmok útvesztőinek labirintusába. De ezt senki sem nézte meg rajtam kívül. Buszokkal érkeztünk ide a Kálvin térről, jó nagyokat kerültünk. Ez a sok ember csak kiáramlott, a buszokból, hogy belépjenek a Stefánia Palota barokkos termeibe, ahol vacsora várt és a bejáratnál az egyen-felirat, hogy tudniillik „EU elnökség”. Persze, hogy az Európai Unió Ifjúsági Konferenciájáról van szó, nagy konferencia ez! Az ifjúsági. Mégis kicsi, kerek, a mienk. Holnap Gödöllő, holnap után a Főiskola és a szekciók. Mindegy is ez itt, mert ez még most messze van. Most itt vagyunk a Stefánia Palotában, vagy kétszázan, Európa-Bábel. Első este, ismerkedés. Némelyikünk nyakában viseli már a szokásos konferencia identitás-jelzőjét, mások tüntetően e nélkül érkeztek. A terített asztalokkal kerített terített asztal körül verődünk össze most, hogy töltött káposztára, tejfölös paprikás csirkére, „ahogyan-én-képzelem-salátára” vadászgassunk, ami persze ürügy arra, hogy megbökjük egymást, a másikat. Az már önmagában is érdekes elemzés tárgya, ahogyan az asztal-társasságok kialakulnak. Itt egy skandináv, ott egy kormányzati, amott pedig egy „Youth Forum”-os asztal. Egyiknél idősebb, öltönyös urak és hölgyek kiskosztümben. Ők a „kormányzati” képviselők. Amott fiatal arcok, ilyen-olyan pulóverek, gesztusok így és úgy. European Youth Forum. De körülöttük fiatal arcok, akiket őszinte kíváncsiság vezérel, az itt- és most csakis itt élménye irányít, akik tényleg felteszik a kérdést és tényleg érdekli is őket a válasz, vagyis: „ki is vagy Te itt és mit csinálsz, ha nem vagy itt” – és ez érdekes. Ők az „ifjúsági delegátusok”. Még éppen csak befejezünk egy hosszú beszélgetés Ranával az egyiptomi egyetemisták Új Lehetőségeiről és arról, hogy vajon Marokkóban? – de máris át kell, hogy ugorjunk egy másik kontinensre és ez valami lehetséges politikai nyilatkozat a fiatalok munkanélküliségének Unió általi enyhítéséről, de amely Lehetséges Nyilatkozatban most, itt, egyikünk sem hisz igazán. Igaz, hogy e beszélgetésben társam egy Magyarországon teljesen idegen Ifjúsági Szakszervezetet képvisel. Fordítási gyakorlatok is zajlanak tehát ebben a térben, ahol bokát csattogtattak annak idején a k.u.k. tiszt urak – és ez olyan anakronisztikusnak hat most, hogy ki sem írható.
Most kezdődött el a magyar ifjúságpolitika erre az évre (az Úr 2011. éve) rendelt Nagyhete. Bizony így van ez. Európai konferencia ez, de mégis, Mi vizsgázunk – magyarok, akiket szervezőként, résztvevőként, hostess-ként, sofőrként, pincérként ide vetett a sorsunk. A résztvevők már a buszukra szálltak. Én meg ide tévedtem a Dürer Kertbe, hogy rendezzem a gondolataimat a Közös Feladat elvégzése előtt, amelyet csak a Résztvevők láttán tehet meg az emberfia. Várok a riportban társaimra és közben ismerkedek a helyzettel, a hangulattal, a körülményekkel. Ízig-vérig európai konferencia lesz ez, minden olyan dologgal, amivel ez csak járhat. Mert a Résztvevők megérkeztek. Itt vannak. Megkezdték az ismerkedést. Majd mindenki itt van, aki „számít” – majd mindenki, aki itt van, otthonosnak rendezi majd be ennek az európai konferenciának a rendelkezésére álló tereit. Ez minden konferencia nagy kihívása – vajon „hagyják-e” a szervezők azt, hogy ez a berendezkedés megtörténhessen.
Erre figyelünk majd a következő napokban.
Itt vagyok tehát az Európai Unió Ifjúsági Konferenciáján, Budapesten. Holnap Gödöllőn. Nem Gentben vagyok tehát – már látni vélem az átfedéseket is, azzal a konferenciával, amelyről a minap itt írtam ezt, azt. Visszatérek ezeknek a bejegyzéseknek a kedvéért erre a site-ra, hogy így és együtt kerekedjék ki egy történet, ha ki tud gömbölyödni egyáltalán. Lássuk.
