A tapintható jövő
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte,
kérve kérünk szép jelen,
meg ne büntess érte…
(Devecseri Gábor:
Az egyes emberek dala együtt)
Egy német magazinban figyeltem fel ezekre a különös alkotásokra, szobrokra. Mathieu Lehanneur francia alkotóművész 2009-ben mutatta be ezeket az új alkotásait. Úgy 70 cm magasságú és 60 cm átmérőjű kerámia szobrokat készített a Világ országainak korfáiból. (A művész hivatalos honlapján - http://www.mathieulehanneur.com - további részletek a projektről.)
Micsoda gondolat! Egy társadalom évgyűrűinek láthatóvá és megfoghatóvá tétele! Egy redőzet egy korosztály gyűrűje. A felületen végigfutó ujjaim a generációk egymást támasztó-támogató kitüremkedésein vagy bemélyedésein futnak végig. Alakzatok, amelyek egy fenyőfára hasonlítanak, egy büszke fenyőre, amelynek azonban vékonyodik a törzse… Vajon meg tudják-e majd tartani az egyre terebélyesedő felső ágakat? Egy kis köpcös, bokor-szerű képződmény. Súlyosan ül kiterjeszkedő talapzatán. Biztosan kapaszkodik-e a talajban? A kiterjeszkedő gyökér nem szívja-e el az energiákat a középen lombosodó ágaktól? Mennyire kifejező képek! Mennyire más, mint az egydimenziós ábrázolás!
Az ifjúságpolitika nagy európai kihívásainak egyike az európai társadalmak demográfiai állapota. Az „öregedő társadalom” (ageing society), illetve a népesség-fogyás szociális, kulturális és politikai kérdésköre. Az a „nagy szövegkörnyezet”, amelyben elhelyezzük a dolgainkat.
Az ifjúságpolitika a jövő ütőerén tartja – de mindig a jelenben – az ujjait. Az ujjak végigfutnak a korosztályok, a generációk, a kohorszok évgyűrűin (Homage á M. Lehanneur!). Milyenek egy optimista, a jövőjében bízó társadalom alakzatai? Van-e összefüggés a társadalom korfája, az erre tekintettel lévő társadalompolitika és az ifjúságpolitika főbb tartalmai között? Gyönyörködünk ezeknek az alkotásoknak a formáin és azon, ahogy fény megcsillan a gyűrűk közein… Ámulunk. Hát, így van ez.
w-tsch
