„Az a szakma, amely elmulasztja azt, hogy tanuljon a történelméből az arra ítéltetett, hogy megismételje a hibákat. A közösségi és ifjúsági munka komolyan hozzájárult a közösség jól-létéhez, de kevés kivételtől eltekintve elmulasztotta a saját múltjának rekonstrukcióit …”

(Gilchrist, Jeffs és Spence 2001)

A kiadvány:

’The history of youth work in Europe. Relevance for today’s youth work policy’ (Az ifjúsági munka története Európában. Érvényessége a mai ifjúságpolitikák számára) szerk.: Griet Verscheiden, Filip Coussée, Tineke Van der Walle és Howard Williamson. Council of Europe Publishing. Council of Europe, 2009., 180 old., ISBN: 978-92-871-6608-1, megrendelés esetén: 29 Euro. http://book.coe.int

A kiadványról:

A kötet tanulmányozása feltétlenül ajánlható azoknak, akik szeretik a kihívásokat, a meglepetéseket, a szellemi izgalmakat. Egyes tanulmányok lefordítása és magyarul való megjelentetése sokat segíthetne abban is, hogy a még meg nem vizsgált összefüggéseket új gondolati keretek közé helyezhessük. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a kötet az elmúlt 20 év ifjúságpolitikai irodalmában egy, olyan eddig hiányzó láncszem, amely mind az ifjúságpolitika funkciói, mind az ifjúsági munka társadalmi rendeltetése és küldetése szempontjából új perspektívákra hívja fel a figyelmünket. Emellett kifejezetten üdítő és rendkívül hasznos információkkal teli olvasmány. Tudásformáló mű.

A könyv 12 fejezetből és egy mellékletből, tulajdonképpen 13 tanulmányból áll. Áttekintést kapunk az Európai Unió ifjúságpolitikájáról és megtudjuk azt, hogy immár a „harmadik generációs” ifjúsági programokról beszélhetünk a 2010-es években (Pierre Mairesse, az EU munkatársa), amelyek hátterében alapvetően az európai mobilitás – vagyis az európai horizont kitágításának politikai szándéka - áll. Egy nagyon érdekes áttekintést ismerhetünk meg a flamand ifjúsági munka kialakulása, küldetése és társadalmi funkcióinak változásai történetéről, a főbb szereplőkről és azok átalakulásáról (a kitűnő Filip Coussée valamint Lieve Gevers és Louis Vos tanulmányai). Az angol Bernard Davies úgy mutatja be az Egyesült Királyságbéli ifjúsági munkát, mint amelyet alapvetően a társadalom történelmi változásai határoztak meg. A máltai ifjúsági munka történetét egy logikus, kronologikus rendben ismerhetjük meg (Miriam Teuma tanulmányában). A német kutató, Christian Spatschek alapvető a civil társadalom és az állam különböző szerepvállalásai, a szakmásodás útja és önkéntesség szempontjából mutatja be azt, hogy mi is történt ifjúsági ügyekben Németországban a 17. század végétől napjainkig. A lengyel Marcin Sinczuch alapvetően az ifjúsági munka (és az ifjúságpolitika) változó ideológiai hátterét használja annak illusztrálására, hogy milyen, politikai beavatkozásokra érzékeny dolgokról beszélünk itt különösen a kelet-európai rendszerváltásaink tükrében. Helena Helve a finn ifjúsági munka történetéről szóló tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy vajon alkalmazható-e általános nézőpontként az a „mágikus háromszög” elmélet, amely szerint a kutatás, az ifjúsági munka és az ifjúságpolitika ennek a háromszögnek az azonos értékű csúcsait alkotják és összefüggésük kihagyhatatlan a társadalmi műveletekből, mint ahogy arra Finnországban láthatunk példákat. Az ifjúsági munka és az ifjúságpolitika Franciaországban (Patricia Loncle) c. tanulmányban annak a felfogásnak a bemutatása jelenti a vezérlő fonalat, amelyet mi „szociokulturális animációként” ismerünk.

A fentiek említése mellett három tanulmányt szeretnék kiemelni ebből a szövegfolyamból, és segítségükkel azt szeretném illusztrálni, amelyet a bevezetőben e kiadvány hasznosságáról már mondtam.

Az ifjúsági munka története alapvetően a társadalmi gyakorlat nyomására bekövetkező változások, tudatos politikai változtatások és ebből következően paradoxonok története. Az egyik legnagyobb paradoxon az, hogy ha az ifjúsági munkának az alapvető küldetése, hogy a fiatalok autonómiáját, önállóságát és öntudatosságát segítse, mi keresnivalója van a „munkának” ebben a miliőben? Ha pedig ezt a „munkát” alapvetően a társadalom-tanulás szolgálatába állítjuk, mi a keresnivalója itt az Államnak, amely általában nem érdekelt abban, hogy „társadalmat” tanuljunk (inkább abban érdekelt, hogy kiszámíthatóan viselkedjünk és ezért ne kerüljünk túl sokban „neki”)? A ghenti Egyetem oktatójaként és kutatójaként dolgozó Filip Coussée „Az ifjúsági munka történetének relevanciái” c. bevezető tanulmányában ezekre a paradoxonokra hívja fel a figyelmet. Az ifjúsági munka olyan rendkívüli módon összetett „dolog”, hogy szinte befoghatatlan. A legkülönbözőbb társadalmi helyszínekhez kapcsolódik, teljesen ösztönös, rögtönzött és nagyon alaposan megszervezett programokat tartalmaz, rendkívül sok témakört érint és állandó kölcsönhatásban van más társadalmi programokkal (szociális munka, oktatás pld.). Ez módszertani változatosságot és ezzel együtt módszertani bizonytalanságokat, törékeny és gyorsan átalakuló struktúrákat jelent, amelyek végül is egy szakmai identitásokat kikezdő krízis-állapothoz vezetnek, hiszen újra és újra meg kell határozni a kapcsolatainkat – vagyis az identitásunkat – mindehhez. Coussée egy frappáns mondatban foglalja össze a fő dilemmát: „a működő ifjúsági munka nem elérhető, az elérhető ifjúsági munka nem működik”.

Coussée a tanulmányában annak az először 2008-ban megrendezett műhelymunkának a gondolati bevezetését konstruálja meg, amelynek előadásai tulajdonképpen ennek a kötetnek a fő tartalmát képezik. Ebben az együttműködésben kutatók és szakértők mellett az Európa Tanács és az EU ifjúsági együttműködése is részt vesz, sőt e munka támogatását hivatalos rangra is emelték. Ez a műhelymunka 2009-ben folytatódott (és annak a találkozónak az anyagai várhatóan 2010. májusában jelennek meg) és folytatódik ez év nyarán, a belga EU-elnökség által szervezett ifjúsági programok keretein belül. Ezeknek a programoknak az egyik legfontosabb eseménye az a ghenti találkozó lesz, amikor várhatóan mintegy ezer európai kolléga beszélget majd az európai ifjúsági munka meghatározásairól (a belga EU-elnökség részletesebb ifjúsági vonatkozású programja: http://www.youth-eutrio.be/Voorlopigehomepage/tabid/90/Default.aspx). Ennek a programnak lesz része az európai ifjúsági munka történetéről szóló műhelymunka folytatása is.

E kis kitérő csak annak az érzékeltetésére szolgál, hogy korántsem statikus, egy-egy találkozóval megálló, majd a következő találkozóval esetleg újrainduló folyamatról beszélünk itt, hanem olyan mozgásról, amely egyre több elágazáshoz ér el. Közvetlen kapcsolat alakul az Európa Tanács ifjúsági ország-jelentései (’youth policy reviews’), az EU ifjúsági programjai (Socrates, Leonardo, Youth), valamint az eddig is működő, intézményes szakmai együttműködések műhelyei között.

Innen érdekes felidézni a Cossuée tanulmányban, a műhelymunka kiindulópontjaként megfogalmazott kérdéseket még esetleg azzal a szándékkal is, hogy ezek olyan kérdések, amelyek a hazai műhelyek is dolgozhatnának. Mutatóba íme néhány ilyen kérdés (kiragadott idézetek korántsem a teljesség igényével):

q       „Mikor használtuk először azt a kifejezést, hogy ’ifjúsági munka’ és milyen összefüggésben?”

q       „Mióta beszélünk ’kormányzati ifjúságpolitikáról’?”

q       „Az ifjúsági munka a felszabadítás és az ellenőrzés között helyezkedik el. Sajnálatos módon az ifjúsági munka sokszor a felhatalmazottat bátorítja és sokszor a rendőrség tűnik a kirekesztettek barátjának. Mindig így volt ez?”

q       „A ’felszabadító’ ifjúsági munka dolgozott-e valaha is az elnyomott fiatalokkal? Ha igen, ezt egy közösségi módon vagy egyéni segítésként ’csinálta’?”

q       „Egyes ifjúsági munkások és ifjúságpolitikusok azt mondják, hogy az igazi ifjúsági munka lényegében önkéntes tevékenység: ideális esetben nincsen szüksége profikra. Mikor alakult ki a professzionális ifjúsági munka (szakma, hivatás) és miért?”

q       „Mi is az az ifjúsági munka?”

q       „Az ifjúsági munkások sokszor úgy lépnek fel – noha az ifjúsági munka soha sem volt ’mainstream’ -, mint a fiatalok képviselői. Ez azért történik így, mert az ifjúsági munka újratermeli a jól képzett, jól viselkedő, részt vevő fiatalokat, azokkal szemben, akik nem szervezettek, kirekesztettek, hátrányokkal küszködők?”

q       „Lehetnek-e az ifjúsági munkának káros következményei? Mérhetjük-e az ifjúsági munka – mint pld. oktatási-nevelési folyamat - hatékonyságát?”

q       „Mire tanít a történelem a fenti kérdésekkel kapcsolatban?”

Nos, hát igen. „A történelem szövete mindig átvérzik valahol.” Mert mi is az a Történelem? Események lineáris rendje, időrend, hogy ekkor meg akkor mi is történt? Az amerikai George Santayana pld. azt mondta, hogy „azok, akik nem tanulnak a történelemből arra ítéltettek, hogy megismételjék azt.” A történelem tehát tanulság, a tanulás egyik ösvénye? A német Friedrich Schiller pld. azt mondta, hogy „a történelem a Világ ítélőszéke.” A történelem tehát egy figyelmeztetés, mint a törvény, hogy mi az, amit nem követhetek el, mert elkövetése büntethető? A görög filozófus Arisztotelész pld. azt mondta, hogy „a költészet sokkal filozofikusabb, mint a történelem, mert a költészet az Egyetemest, a történelem a Közönségest ragadja meg.” A történelem nem csak események, hanem személyiségek története is, akik hatottak a cselekedetekre, akik elkövették azt? Persze még azt is hozzátehetjük, hogy Rómeó és Júlia történetét William Shakespeare a Szerelem történeteként emelte egyetemessé. De hát minden Szerelemnek megvan a maga története, amely nem hasonlítható egyetlen már megtörtént szerelmi történethez sem. Nem hasonlítható, mert azok másokkal, a miénk pedig Velünk történik meg. Szóval – mi is az ifjúsági munka története?

Ebben a kötetben a bolzanoi Walter Lorenz professzor tűnődik el ezen a „Történelem funkciója a szociális munkáról szóló döntésekben” c. tanulmányában. A bejegyzés szerzőjének kapacitásait meghaladja, hogy e recenzió körülményei között visszaidézze a gondolatmenetet. Professzor Lorenz egy nehezebb utat választ a változások megragadására – és ez a szakmává válás útjának a bemutatása. Nem az események, hanem a társadalmi mozgatórugók érdeklik itt. Belső történetet vázol tehát, amely együtt halad az ún. „jóléti társadalmi modellekkel”. Persze ehhez vizsgálni kellene azt is, hogy hogyan és miért alakultak ki ezek a modellek? Milyen politikai eszmék küzdelem állt a háttérben és milyen társadalmi kihívások álltak az elődök előtt? Lorenz professzor azt állítja, hogy egy szakma kialakulásának története egy szakadatlan folyamat – amely ugye még nem történelem, tennénk hozzá -, és amely, mint folyamat állandóan alkalmazkodik a körülményekhez. Önigazolás, önfelmentés és állásféltés, vagyis a legközönségesebb emberi motívumok, éppen úgy benne vannak ebben, mint a változó küldetéseknek a keresésre.

Ezért jó ez a kötet, mert a erre a bonyolult kérdéskörre a Verschelden-Coussée - Van der Valle - Williamson tanulmány reflektál. Az egyik nagyon fontos elaborátumuk az, amikor arról beszélnek, hogy a „társadalmi kérdés” és az „ifjúsági kérdés” hogyan haladt együtt, illetve hogyan cserélt helyet a történelmi folyamatokban. A fiatalok, mint a változások szimbóluma vagy az „ifjúsági kérdések előtérbe kerülése” az ugye nem választható el a „jóléti állam koncepcióktól”. De felhívják a figyelmet arra, hogy ez a történet a részbeni folytonosság és a megszakadó folytonosság története. Megtorpanások története, amikor a politikai társadalom rettent vissza a kérdés mélységeitől, vagy amikor a civil társadalom ürült ki, mert tereiben egyszerűen csak elfogytak a fiatalok. Megérintik az ifjúsági munka identitásainak kérdéseit is. Csak felteszik azt az egyszerű kérdést, hogy „vajon egészen világos-e az identitás?” Ehhez pedig számba veszik a „szabadidős”, a „rekreációs”, a „részvételre irányuló”, az „önkormányzatiság eszméjét valló” ifjúsági munkát. De még itt sem fejezik be az összegzést. Felsorolják az autonóm ifjúsági munkával kapcsolatos támogató és az ezzel ellenkező véleményeket, kitérnek a módszertanok bonyolultságára és ennek a változatos-bonyolult világnak a kialakulására, az okokra, megérintik az intézményesítés és a spontán folyamatok pozitív és negatív hatásait (pld. a beavatkozásokat és az adaptációk problémáját) majd beszélnek az állami szerepekről is.

Minden tanulmányhoz bőséges jegyzet-apparátust közölnek. Csak megismételni tudom: érdemes ezt a kötetet forgatni azoknak, akik érdeklődnek az ifjúsági munka perspektívái, lehetőségei, küldetései iránt. Mert a Történelem nem csupán Tanítómester.

A történelem – az, ami megtörtént – nem múlik el azzal, hogy elmúltak azok, akik kihordták a történeteket. Így vagy úgy, itt hagytak valamit, kérdéseket, amelyekre majd nekünk, ha meg mi nem tudunk, majd a következőknek válaszolnia kell, vagy legalább is: meg kell, hogy próbálják. …