1. Abban az évben Magyarországon:

Bevezetik a munkanélküli segélyt. Hatályba lép az 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról és az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról (január 24.). Január 9.: a Magyar Szociáldemokrata Párt felújítja a tevékenységét. Január 28-án a Magyar Rádióban az MSZMP KB történelmi albizottságának állásfoglalása alapján Pozsgay Imre népfelkelésnek minősíti az 1956. októberi eseményeket. Február 10-11-i ülésén az MSZMP KB állást foglal a többpártrendszer bevezetése mellett. Március 22-én megalakul az Ellenzéki Kerekasztal (MDF, SzDSz, FgKP, MSZDP, Magyar Néppárt, Fidesz, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Uniója, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság). Március 23-án az Országgyűlés elfogadja a sztrájtörvényt (1989. évi VII. tv). Április 25-én megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról. Május 2. - és július 31. között a nyugati határon felszámolják az ún. „vasfüggönyt”, az 1949-1971. között telepített műszaki határzárat. Május 13-án a kormány rendkívüli hatállyal felfüggeszti a bős-nagymarosi vizilépcső munkálatait. Május 31-én a Művelődési Minisztérium engedélyezi, hogy a megfelelő feltételek fennállása esetén szeptembertől orosz helyett más idegen nyelvet tanítsanak kötelezően az iskolákban. Június 5-én úgy dönt a kormány, hogy a jövőben a könyvek és a filmek előzetes minisztérium engedély nélkül jelenhetnek meg. Június 13-án megkezdődnek a Parlamentben a politikai egyeztető tárgyalások az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP, valamint a „harmadik oldalt” alkotó társadalmi szervek képviselői között. Június 16-án sok tízezer ember jelenlétében búcsúztatják Nagy Imre és mártírtársai koporsóit. (A koporsók előtt elmondott beszédében Orbán Viktor többek között a következőket mondja: „... A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz, vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik. ...”) Július 6-án elhunyt Kádár János. Augusztus 19.: Páneurópai Piknik Sopron térségében, a megnyitott határon át több száz keletnémet menekül át Ausztriába, a jelenlévő magyar határőrök nem tartóztatják fel őket. Szeptember 11-én éjfélkor életbe lép a kormány intézkedése: „a hazatérést megtagadó keletnémet állampolgárok általuk választott harmadik országba távozhatnak”. Szeptember 30-án megalakul a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP). Október 6-10.: Az MSZMP rendkívüli, XIV. Kongresszusa, illetve az MSZP I. (alakuló) Kongresszusa. (Az MSZP hivatalosan október 7-én alakul meg.) Október 23-án Szűrös Mátyás, mint ideiglenes köztársasági elnök kikiáltja a Kossuth téren a Magyar Köztársaságot. November 14-16-án Magyarország benyújtja a csatlakozási kérelmét az Európa Tanácshoz. November 26-án az első országos népszavazás négy kérdésben (a kérdések a köztársasági elnök megválasztásáról, a párt munkahelyekről való kivonulásáról, a pártvagyon elszámoltatásáról és a munkásőrség feloszlatásáról szólnak). A szavazásra jogosultak 58,03%-a vett részt a szavazáson és közülük 50,05% szavazott arra, hogy a köztársasági elnök megválasztására az országgyűlés választások után kerüljön sor. December 21-én Budapesten a Hősök terétől a Román Nagykövetségig gyászmenet vonul végig a romániai megmozdulások áldozataira emlékezve. 23-ától segélyszállítmányok indulnak Romániába.

2. Ifjúságpolitikai kronológia

Január 13-án az alábbi hír jelent meg: „ ...fontos kérdés szerepelt a KISZ Központi Bizottságának napirendjén. A KISZ 1989-es költségvetési javaslatát tárgyalta meg a tesület. Mint ismeretes, ez évre a tervezett 1 milliár 400 millió forintos költségvetési támogatás helyett csupán 734 milliót hagyott jóvá a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége számára az Országgyűlés. Az erősen megcsappantott összegen osztozva rádöbbent mindkét szervezet, hogy ezután célszerű kiadásaikat és költségvetésüket szigorúan elkülöníteni. … A KISZ Központi Bizottsága – az országos KISZ-értekezlet határozata alapján – összehívta a KISZ XII. Kongresszusát, amely április 21-én kezdődik a Budapest Sportcsarnokban, s a tervek szerint három napos lesz. A mér meglévő és az újonnan alakuló tagszervezetek, csoportosulások március végéig megválasztják küldötteiket. ...”

Február 6.: (hírekből) „...a MISZOT hétfői közgyűléséről tartottak sajtótájékoztatót kedden a keretszervezet képviselői … A tájékoztatón újdonságként csupán az hangzott el: a MISZOT apparátusának megszervezéséről, irodájáról, költségvetéséről információk hiányában nem sikerült dönteni. Az együttműködő szervezetek jelenlévő képviselői ismét saját álláspontjukat fejtették ki, elsősorban a XIII., a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában megrendezendő VIT-el (Világifjúsági Találkozó) kapcsolatban. Nagy feszültséget okozott és indulatokat váltott ki, hogy utazzék-e magar küldöttség a fesztiválra, illetve, hogy az arra szánt pénzt kik és hogyan használják fel. ...”

Február 7-én a Legfőbb Ügyészség tájékoztatja a sajtót arról, hogy „tájékozódó vizsgálatot folytatott a KISZ-ingatlanok … tulajdonjogának átruházásával kapcsolatban.” A vizsgálat alapján megállapította, hogy a „... KISZ Központi Bizottsága nemcsak az említett két városban (ti: Baján és Szegeden), hanem országosan is rendezni kívánja a KISZ kezelésében, illetve használatában lévő ingatlanok tulajdonjogi helyzetét. A megkötött szerződések alapján eddig 11 ingatlanra jegyezték be a KISZ KB tulajdonjogát, a többi 40-50 ingatlanra vonatkozó szerződés előkészítése pedig folyamatban van. ...” Februárban Dr. Szíjártó Károly Legfőbb Ügyész levélben tájékoztatja Németh Miklós miniszterelnököt arról, hogy vizsgálatuk szerint ...”a KISZ KB által kötött, az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerződések a Földtörvény alapján érvényesek ...” (forrás: Pfl.30.211./1989.sz. Levél)

április 22-én megszűnt a KISZ és utódszervezeteként létrejött a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ). („ … Grósz Károly a KISZ kongresszusán részt vevő fiataloknak azt mondotta: elkerülhetetlennek látszik a gazdaságban a rendkívüli állapotok bevezetése. Hozzátette, hogy ezzel az értékeléssel Németh Miklós is egyetért, ám álláspontjukat az MSZMP Politikai Bizottsága nem tette magáévá ...”)

Május 11-én az Országgyűlés megvitatja az ÁISH elnökének a beszámolóját az ifjúsági törvény érvényesülésének tapasztalatairól és javaslatokat a további feladatokról (lsd.: OGY jegyzőkönyv, 1989. ülések, 3900-3906.o.) (lsd.: még június 8.!)

Május 12.: cikkek a napisajtóban: „Az ifjúság gondjait kormányprogram vállalja magára. A kormány három éves munkaprogramjában méltó helyre kerülnek az ifjúság gondjai (Magyar Hírlap, Márványi Ágnes, 1.o.), „Az ifjúság gondjai az Országgyűlés előtt” (Népszabadság, nn., 4.o.), „A T. Ház ...” (Magyar Nemzet, szendrei, 4.o.), „A határidők és a kormányzat felett eljárt az idő? Ifjúságpolitika pedig nincsen!” (Magyar Ifjúság, Pálfi Balázs összeállítása, 16-17.o.), „Azt mondják nincsen szükség az ÁISH-ra. Sztálinista honvédelmi kreatúra? Államtitkári vágyállom” (Reform, V.J.), „Zénó. Sport, ifjúság, testnevelés helyzete” (Magyar Hírlap, Lázár Ervin, 16.o.)

Május 20-án a Fidesz Tanácsa úgy határozott, hogy kilépnek a MISZOT-ból. „A résztvevők arra a közös álláspontra jutottak, hogy a jelenlegi politikai helyzetben nincsen szükség egy ifjúsági Hazafias Népfront-típusú szervezetre. ...”

június 8-án az Országgyűlés megtárgyalja az „Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének beszámolója az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény érvényesülésének tapasztalatairól és javaslat a további feladatokra” c. előterjesztést és elfogadja a 7/1989.(VI.8.) OGY határozatot.

Június 22-én a KISZ jogutódjaként a DEMISZ eladja a székházát a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank Rt-nek (780 millió forintos vételárért). Aznap jelenik meg a 1078/1989.(VI.22.) MT. h. az ÁISH elnökének, általános elnökhelyettesének és elnökhelyetteseinek felmentéséről. (Az ÁISH megszűnik.)

Július 1. - 8-a között: Hosszas viták után végül is részt vesz magyar delegáció a XIII. Világifjúsági Találkozón, az Észak-Koreai Phenjanban. A plurális alapon összeállított delegációban a MISZOT vezető szerepet tölt be.

július 7-ei hír: „... nem tudtak megállapodni az egyes társadalmi szervezetek a KISZ vagyonának a sorsáról, pontosabban a befolyt összegből történő részesedésről. A tárgyalásokon a legnagyobb vitát az okozta, hogy a DEMISZ-székházat 700 millió forintért eladták, és ebből az összegből a szervezet csak 100 milliót ajánlott fel a többi ifjúsági csoportnak. A Fidesz nem ért egyet az összeg felosztásával, sokallja a DEMISZ-nek jutó pénzt ...”

július 20-án a Kormány kinevezi Králikné Cser Erzsébetet ifjúságpolitikai kormánybiztosnak (1098/1989.(VII.20.). Létrejön a Miniszterlnöki Hivatal Ifjúságpolitikai Titkársága.

Augusztus 16-án (hír): „...A DEMISZ aláírásgyűjtési akciója, amely azt a célt szolgálja, hogy még az országgyűlés választásokat megelőzően legyen az országnak köztársasági elnöke, a politikai egyeztető tárgyalásokról kötött megállapodás megszegését jelenti – nyilatkozta Kónya Imre, az Ellenzéki Kerekasztalt létrehozó Független Jogász Fórum vezetője. ...”

A Miniszterelnöki Hivatal Ifjúságpolitikai Titkársága összeállítást készít az ún. „megyei ifjúságpolitikai támogatásokról”, amelyek forrása az állami költségvetés. Az összeállítás tartalmazza az ún. „megyei közösségi letéti számlákon elhelyezett összegeket is. (A megyei közösségi letéti számlák olyan közösségi támogatást nyújtó alapocskák voltak, amelyet az ÁISH hozott létre és amelyekről – akkoriban teljesen kivételes módon – a helyi közösségeket képviselők, illetve a helyben dolgozók döntöttek egy kvázik-kuratóriumi működésben. Az összegek változatossága a kvázi-kuratóriumi működés változatosságára utalnak. Ez a modell a későbbi Regionális Ifjúsági Tanácsok működésének előképe volt – szerk.) A megyei ifjúságpolitikai alapok felhasználásáról a megyei tanácsok és pártbizottságok, a MUSZ (Úttörőszövetség) és KISZ területi támogatásokról a szervezetek megyei elnökségei döntöttek. A lista így nézett ki (érdemes az arányokra figyelni!) (összegek ezer Ft.-ban)

November 12-én Kormány – MISZOT találkozó. Ezen bejelentik, hogy vagyonkezelő alapítványt hoznak létre az „ifjúsági vagyon” kezelésére.

December 11-én keltezett levelében Nagy Imre, a DEMISZ elnöke felajánlja a szervezet vagyonát a kormánynak. (részlet a levélből: „...A DEMISZ a KISZ jogutódjaként örökölte annak a tulajdonában, illetve kezelésében volt ingatlanokat … A DEMISZ … vallja, hogy ezt a vagyont nem tekinti kizárólagosan sajátjának, hiszen a korábbi 'KISZ = ifjúság' felfogás időszakában jelentős részben állami forrásból születtek … Fontosnak tartjuk azonban, hogy e létesítmények megmaradjanak az ifjúság számára, ne vesszenek el, mint a 70-es években a KISZ-től a tanácsokhoz átkerült ifjúsági klubok nagyobb része … felajánljuk, hogy a kormány 1990. január 1-től vegye át a DEMISZ-től a szóban forgó valamennyi ingatlant és döntsön azok hasznosításáról. ...”

December 13-án a Magyar Úttörők Szövetsége Ügyvivő Testülete is felajánlja vagyonát („mindazt, ami a MÚSZ, mint szövetséget vagyonát képezi ...”), de kiköti, hogy „Csillebérc a tovább épülő úttörőmozgalom bázisaként maradjon meg ...” tulajdonában és hozzáteszik, hogy „...kijelentjük, hogy tárgyalásokat kezdeményezünk a gyermekszervezetekkel a közös használatról /pld.: cserkészpark létesítéséről/ ...”

Az új egyesülési törvény hatályba lépését követően sorra-rendre kérik a szervezetek a bírósági nyilvántartásba vételüket. 1989-ben alakultak meg pld. (a dátum a bírósági nyilvántartásba vétel dátuma):

Magyar Úttörők Szövetsége (január 27.), Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége (február 14.), Kemény Gábor Iskolaszövetség (április 7.), Kiss Áron Magyar Játéktársaság (április 17.), Református Fiatalok Szövetsége (április 21.), Nagycsaládosok Országos Egyesülete (április 28.), Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma (május 11.), Vasi Diákszövetség (június 9.), Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete (június 16.), Országos Diák Unió (június 19.), Nevelő Otthonok Nemzetközi Szövetsége (FICE) Magyarországi Egyesülete (június 20.), Országos Gyermekvédő Liga (június 22.), Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (DEMISZ) (június 23.), Magyar Dolgozók Ifjúsági Szövetsége MADISZ) (július 7.), Bencés Diák Szövetség (augusztus 28.), Szakmunkástanulókért Kulturális Egyesület (SZAKE) (szeptember 14.), Mozgalom egy Globális Parlamentért Egyesület (szeptember 15.), Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség (OFÉSZ) (szeptember 25.), Diákújságírók Országos Egyesülete (szeptember 29.), Magyar Cserkészlány Szövetség (november 1.), Országos Diákszínjátszó Egyesület (november 2.), Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége (november 11.), Pitypang Humánszolgáltató Egyesület (december 11.), SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete (december 18.)

3. Európa és a Világ¹

Peter Lauritzen aktív kezdeményező és résztvevője annak a tárgyalássorozatnak, amely kialakítja az Európa Tanács új, kelet-közép-európai országokat támogató stratégiáját. Peter jelentős munkát végez az Európa Tanács második „Intolerancia” Konferenciájának előkészítésében és lebonyolításában.

Csehszlovákiában

Az 1988-ban kezdődő tüntetések tovább folytatódnak. Január 15-én hatalmas demonstráció a Vencel téren a mártír Jan Palach emlékére (aki a szovjet megszállás elleni tiltakozásképpen felgyújtotta magát). A rendőrség brutálisan szétveri a tüntetőket. Letartóztatják Vaclav Havelt, Jana Petrovat, Sasza Vondrát, sokakat. Havelt az erőteljes nemzetközi tiltakozás hatására májusban kiengedik. Júniusban Havel fogalmazásában megszületik a „Néhány mondat” manifesztáció, amely tárgyalásokat sürget „a néppel”. Az augusztus 21-ei tüntetésen veszik őrizetbe a Prágába érkezett Deutsch Tamás és Kerényi Györgyöt. Október 28-án – Csehszlovákia alakulásának évfordulóján – a rendőrök megint csak erőszakkal oszlatják fel a tüntetőket (már a hetedik alkalommal az évben). November 17-én újabb hatalmas diáktüntetés Prágában Jan Opletal emlékére (akit a németek öltek meg 1939-ben). A tüntetők engedély nélkül befordultak a Vencel térre, ahol a rendőrök sorfalával találták szembe magukat. Könnygáz és gumibot segítségével a rendőrök megtisztítják a teret, 150-en megsérülnek, sokakat letartóztatnak. Éjjel a tiltakozás gyertyái gyúlnak Prágában. November 18-án a Prágai Színművészeti Egyetem diákjai sztrájkba lépnek és általános sztrájkra szólítanak mindenkit. November 19-én írók, művészek és más értelmiségiek, diákok részvételével megalakul a „Polgári Fórum”, amely – ahogyan az alapítók leszögezik -”... nyitva áll mindazok előtt, akik hisznek abban a békés útban, amely elvezeti országunkat ahhoz, demokratikus legyen és ezáltal gazdaságilag is sikeres ...” November 20-án a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága közleményében leszögezi, hogy „ … nem fordulunk vissza az útról bizonyos szocializmus-ellenes elemek provokációja miatt, akik nyomást akarnak gyakorlni ránk … mind a kormány, mind a Párt minden lehetséges eszközt igénybe vesz a rend fenntartása és a polgárok javainak a megóvása érdekében ...” Erre válaszként újabb tüntetések Bratislavában, Brno-ban, Olomucban és más városokban. Egy szlovák civil kezdményezés születik Pozsonyban: „A Társaság az Erőszak Ellen”, amely a Polgári Fórumon alapul. A prágai Vencel téren 150 ezren gyűlnek össze, fegyelmezetten énekelnek és nem adnak okot a rendőri beavatkozásra. November 21-én már minden egyetem csatlakozik a sztrájkhoz, a középiskolák egy része is csatlakozik. Valamikor délután szétfut a hír Prágában, hogy negyvenezer katonát vezényelnek a városba, Adamec miniszterelnök személyes garanciát vállal arra, hogy nem lesz rendőri-katonai beavatkozás. Milos Jakes párfőtitkár beszédet mond a televízióban, és kimondja, hogy „...figyelemmel vagyunk arra, hogy a szocializmus továbbfejlesztése nem képzelhető el reformok nélkül ...” Délután 4 óra körül a Vencel téren a tömeg már több, mint 200 ezresre duzzad, a Melantrich erkélyéről a sztrájkoló diákok képviselői és a „Polgári Fórum” szószólói beszélnek az egybegyűltekhez. Havel elmondja, hogy mi a Fórum célja: tárgyalás a hatalommal, teljes amnesztia a letartóztatottaknak. Ha ezeket a hatalom nem teljesíti, országos sztrájk lesz november 27-én. November 22-én buszokkal megérkeznek Prágába a Népi Militia egységei, de nem lépnek közbe. Zdeniek Resenbaum újságíró ezt írja: „...a Népi Milita keltette érzelmek a prágai utcán végül is arra indították a Csehszlovák Kommunista Pártot, hogy visszarendelje a csapatokat az utcáról. A szürke egyenruhák árnyéka nem vetült többé a bársonyos forradalomra. ...” November 23-án tovább növekszik a tömeg a Vencel téren, csatlakoznak a munkások. November 24-én lemond a teljes pártvezetés. A tömeg ünnepel. November 25-én Karel Urbanek lesz a Kommunista Párt első titkára, aki beszédet mond: „... túl messzire kerültünk az emberektől, az életük realitásaitól, a szükségleteiktől és az érdekeiktől. Minden előítélettől mentesen le kell ülnünk tárgyalni azokkal, akik az ország érdekeit őrzik a szívükben ...” 750 ezer van a prágai utcákon. Este Vaclav Havel életében először jelenik meg a csehszlovák tv képernyőin. November 26-án megkezdődnek a tárgyalások. A Polgári Fórum közzéteszi „Mit akarunk” címmel írott dokumentumát és azt nemzetközi sajtótájékoztatón ismerteti. A november 27-ei általános sztrájk megbénítja Csehszlovákiát. November 28-án a diákok bejelentik, addig sztrájkolnak, míg követeléseik nem teljesülnek. November 29-én a Parlament megváltoztatja az alkotmányt: kikerül a szövegből a kommunista párt vezető szerepe, a marxista-leninista ideológia egyeduralma. December 1-jén Karl Kryl koncertezik a Vencel téren, a tömeg skandálja: „Karl Kryl, többet nem zabálunk szemetet.” December 3-án négy órás koncert a sportcsarnokban olyan előadókkal, akik évek óta nem léphettek színpadra (pld, mint Karl Kryl). Bár a kormány átalakul a diákok ülősztrájkja folytatódik, mert keveslik a személycseréket. December 4-én a kormány eltörli a külföldre utazást korlátozó és nehezítő rendelkezéseket. Moszkvában a Varsói Szerződés soros találkozóján részt vevők bejelentik, hogy Csehszlovákia 1968-as megszállása a Varsói Szerződés csapatai által „ellentétes volt a nemzetközi joggal”. Aznap a szokásossá vált Vencel-téri gyülekezet Karel Gott-al és Karl Kryl-el együtt énekli a himnuszt.

Lengyelországban

(1988-ban egyik sztrájk a másikat éri Lengyelországban. A lengyel rohamrendőrség, a ZOMO brutálisan lép fel. A Szolidaritás országszerte egyre nagyobb befolyásra tesz szert és mozgósítja az embereket. Az év őszén tárgyalások kezdődnek a kormány és a Szolidaritás között. A tárgyalások végül valamiféle enyhüléshez vezetnek.) Január 1-jén hatályba lépő rendelkezés szerint megszüntetik a gépkocsi-kiutalás rendszerét és kiadják az útleveleket, amelyeket addig a lengyel polgárok nem tarthatnak maguknál és utazás után vissza kellett szolgáltatniuk a rendőrségnek. Január 4-én tüntetnek a Katowiczei Egyetem diákjai a Független Diákszövetség betiltásának egy éves évfordulója alkalmával. Január 20-án egyezség születik a Kerekasztal tárgyalások februárban való megkezdéséről. Január 30-án Bialystokban megtalálják Stanislaw Suchowolec katolikus pap holttestét, aki aktív résztvevője volt az ellenzéki mozgalomnak. 31 éves volt. Az elkövetők ismeretlen maradtak. Február 6-án megkezdődnek a Kerekasztal tárgyalások a varsói Namisetnikowski Palotában. A tárgyalások három fő munkacsoportban zajlanak, ezek: a gazdaság- és szociálpolitika, a politikai reform és a pluralitás. Több tematikus alcsoport is szerveződik, mint pld: agrárpolitika, bányászat, jogi reform és a bírósági rendszer reformja, egyesülési szabadság, helyi önkormányzatok, ifjúság, médiapolitika, oktatás és technológia, egészség és környezetvédelem. (Ezeken a maratoni megbeszéléseken összességükben 452-en vettek részt.) Február 17-én diákok tüntetnek a Független Diákszövetség (később visszavont) működése engedélyezésének nyolcadik évfordulóján az egyetemi városokban: Bialystokban, Gdanskban, Poznanban, Varsóban és legdrámaibb módon Krakkóban, ahol elfoglalják az egyetemet, sőt az Jacek Fisiak oktatási minisztert is „túszul ejtik” az egyetem épületében mintegy két óra időtartamra. Február 21-én a lengyel diákok a cseh Vaclav Havel szabadon bocsátásáért tüntetnek. Február 23-án a krakkói diákok happeninget tartanak a Vörös Hadsereg megalakításának évfordulója alkalmával. A Vörös Hadsereg egyenruháját viselő diákok „A Vörös Hadsereg legyőzi a burzsujokat” felirat alatt felvonulnak a Főtérre, és egy nagyméretű Gorbacsov portrét visznek magukkal, amelyre lőtáblát festettek. Joghurtokkal, tejes dobozokkal céllövészetet tartanak a téren. Április 2-án Poznanban demonstrálnak az emberek az ottani atomerőmű ellen. A ZOMO különös brutalitással veri szét a tüntetést, sokan kerülnek kórházba. Április 5-én befejeződnek a Kerekasztal tárgyalásai. 7-én a Szejm (Lengyel Parlament) új egyesülési törvényt fogad el. Április 13-án kitűzik az általános választások időpontját (júniusra) és feállítják a plurális Választási Bizottságot. Április 17-én a Varsói Bíróság hivatalosan nyilvántartásba veszi a Szolidaritást, legitimációja teljessé válik. Április 28-án a Lengyel Állami Rádióban először hangzik el interjú a Szolidaritás képviselőivel. Május 8-án először jelenik meg a Szolidaritáshoz közel álló napilap, a Gazeta Wyborcza (tkp: Választás Lapja) 150.000 pld-ban. Május 16-18-án Krakkóban az ún. „Krakkói Csoport” (radikális ifjúsági csoportosulás, együtt a Militáns Fiatalokkal és az anarchista Diák Akció WiP-el) megmozdulásai erőszakos utcai cselekedetekhez vezetnek. A demonstrálók blokád alá vonják a Szovjet Konzulátust és telefirkálják az épületet „Ruszki haza” feliratokkal. Ez volt az első olyan demonstráció ahol nyíltan felvetődött a szovjet csapatok távozása. Május 17-én a Szejm új törvényeket fogad el, amelyek a szabad vallásgyakorlás jogát és az Állam és az Egyház új viszonyát tartalmazzák. Május 22-én Wojciech Jaruzelski egy napos villámlátogatásra érkezik az NDK-ba. Az Erich Honeckerrel való találkozójukon a következő helyzetképet festi: „...Jelenleg egy választások előtt csata zajlik nálunk. Ez egy komoly politikai iskola. Jelenleg nagyon nehéz megjósolni a választások eredményét. Úgy számolunk, hogy a 65%-ot garantálni tudjuk … A hadsereg és a titkosrendőrség jó állapotban van és ezt az ellenzék is figyelembe veszi ...” Május 23-án a Varsói Bíróság elutasítja a Független Diákszövetség bejegyzési kérelmét. Ez újabb sztrájkhullámot indít el az egyetemeken (némelyikük egészen szeptember 22-ig tart, amikor is végre megtörténik a nyilvántartásba vétel). Június 4-én a választások első fordulója, 62%-os részvétel mellett az első fordulóban 161 mandátum sorsa dől el és ebből 160-at a Szolidaritás Választási Koalíciója a Polgári Bizottság jelöltjei nyernek el. Még további 296 mandátum sorsát a második forduló dönti el, amelyre június 18-án kerül sor. Feltűnően alacsony, 25,5 %-os részvétel mellett minden 8 mandátumból 7-et a Polgári Bizottság jelöltjei nyernek. Június 21-én jelentős demonstráció Krakkóban, ahol Jaruzelski lemondását és a szovjet csapatoknak az országból való kivonását követelik. Június 23-án megalakul a Polgárok Parlamenti Pártja Bronislaw Geremek vezetésével. Június 30-án a Pártkongresszuson Jaruzelski lemond államfői és pártbeli tisztségeiről Kisczak tábornok javára. A párkongresszus arra kéri, hogy „gondolja át a döntését”. Július 2-án George Bush amerikai elnök egy lengyel újságnak adott interjújában sürgeti a Szovjetúniót a csapatainak Lengyelországból való kivonására. Július 4-én Lech Walesa a Szolidaritás nevében támogatásáról biztosítja Kisczak-ot. Július 10-11-én Bush amerikai elnök Varsóba látogat és … támogatásáról biztosítja Jaruzelskit, aki még hivatalában van. Július 18-án Jaruzelski bejelenti, hogy indul az államfői posztért. Július 19-én a Szejm megválasztja a Lengyel Köztársaság elnökét. Jaruzelski az egyetlen jelölt, 544-en vettek részt a szavazáson és 270-en támogatták Jaruzelskit, így ő a régi-új elnök (233 ellenszavattal). Július 25-én Walesa visszautasítja Jaruzelskinek egy nagykoalíciós kormány felállítására tett ajánlatát. Augusztus 2-án a Szejm megszavazza, hogy Czeslaw Kisczak tábornok legyen a kormányfő. Augusztus 14-én Kisczak lemond. Augusztus 24-én a Szejm Tadeusz Mazowieskit választja kormányfőnek. Az új, 24 fős lengyel kabinetben 12 minisztert ad a Szolidaritás.

A Német Demokratikus Köztársaságban (NDK):

Január 18-án Erich Honecker, a Német (Kommunista) Egységpárt főtitkára a berlini falnál elmondott beszédében a következőket mondja: „...(ez a fal) még 50 évig itt fog állni, talán még további száz évig is itt fog állni, egészen addig, amíg azok az okok meg szűnnek, amelyek miatt emeltük ...”. Február 6-án a kelet-német határőrök lelövik a 20 éves Chris Gueffroyt a berlini Falnál. Az NDK-ban május 7-én megtartott helyhatósági választások eredményét meghamisítják (ezen a választáson ellenzéki csoportok is állítottak jelölteket). A „hivatalos eredmény” szerint a választásokat a kommunisták „Egység Listája” nyerte 98,85%-al. Június 7-én a választási eredmények ellen tiltakozni kívánó ellenzékieket – akik át kívánják nyújtani petíciójukat a Belügyminisztériumban – letartóztatják. 120 embert vesznek őrizetbe. Augusztus-szeptemberben az NDK-ból távozni kívánó polgárok betörnek az NSZK budapesti, prágai és varsói nagykövetségeire. Augusztus 8-án az NSZK berlini Állandó Képviseletét bezárják, tekintettel arra, hogy 130-an menekültek az épületbe. Szeptember 4-én a lipcsei Szent Miklós templomban (Sankt Nikolai Kirche) a templom lelkésze vezetésével demonstráció kezdődik, amelyet ettől kezdve – egyre több és több ember részvételével – minden hétfőn megismételnek. Szeptember 11-én a magyar kormány – anélkül, hogy erről előzetesen értesítette volna az NDK kormányát – megnyitja a határait az országban tartózkodó NDK állampolgárok előtt, akik szabadon távozhatnak harmadik országba (három nap alatt mintegy 15.000-en éltek ezzel a lehetőséggel, Ausztria irányába). Szeptember 19-én, az NDK történetében először próbálkozik egy ellenzéki szervezet – az Új Fórum (Neues Forum) – azzal, hogy törvényesen bejegyezzék. A hatóságok a legalizálási kérelmüket azzal utasítják el, hogy a szervezet „állam-ellenes”. Hosszas tárgyalások után szeptember 30-án engedélyezik az NDK hatóságai, hogy azon NDK állampolgárok, akik a prágai és a varsói német nagykövetségeken tartózkodnak már hosszú hetek óta, azok az NSZK-ba távozhatnak. Sőt az NDK különvonatokat indít az így távozó mintegy 8.000 menekült számára. Október 2-án az NDK történetében eddig példátlan tömeg, 20.000 ember tüntet Lipcsében. Fő jelszavuk: 'Wir Sind Volk!' (Mi vagyunk a nép!) Október 6-7-én gigantikus állami ünnepségeken emlékeznek meg az NDK fennállásának 40. évfordulójáról. A 7.000 ember részvételével zajló kelet-berlini tüntetésen a rendőrség mintegy 700 embert letartóztat. Tiltakozási hullám söpör végig az országon, tüntetések Drezdában, Lipcsében, Potsdamban, Plauenben, Jénában. A hatóságok erőszakot alkalmaznak, több, mint ezer ember vesznek őrizetbe. Október 9-én 70.000-es tüntetés Lipcsében, a hatóságok fegyveres beavatkozásának kísérletét – másokkal együtt – Kurt Masur, a világhírű Gewandhaus zenekarának karmestere hiúsítja meg (lényegében megzsarolják a helyi pártvezetőket). A következő napokban a hatóságok részben teljesítik a tüntetők követeléseit: a korábban letartóztatottak közül mintegy 500 embert szabadon bocsátanak. Október 18-án egészségügyi okokra való hivatkozással visszavonul tisztségeiből Erich Honecker. Utóda a Párt élén Egon Krenz radikális változtatásokat ígér. Október 20-25-e között jelentős demonstrációkra kerül sor mind nagyobb városban (Berlin, Lipcse, Drezda, Plauen, Potsdam, Karl-Marx-Stadt, Greifswald, Neubrandenburg, Halberstadt), a tömeg szabad választásokat követel. Október 26-án a Német Egységpárt titkára, Jürgen Schwabowski fogadja az Új Fórum két képviselőjét. Drezdában 100 ezren tartanak nyilvános politikai fórumot. Október 27-én a kormány amnesztiát hirdet mindazoknak, akiket a demonstrációkon tartóztattak le, vagy azért, mert el akarták hagyni az NDK-t. November 3-án a hatóságok bejelentik, hogy nem akadályozzák meg azokat a távozásban, akik Csehszlovákián vagy Magyarországon keresztül kívánják elhagyni az NDK-t (az elmúlt hónapokban ez úton mintegy 40 ezren távoztak az NDK-ból). November 4-én a berlini Brandenburger Tor előtt az eddigi leghatalmasabb demonstráció. A tüntetők sajtószabadságot, szólás-, egyesülési- és gyülekezési szabadságot követelnek. A 700 ezres tüntetést az NDK állami televíziója egyenesben közvetíti. November 7-én lemond a kormány és a Párt teljes vezetése. Egon Krenz első titkár marad. November 8-án az Új Fórumot politikai szervezetként nyilvántartásba veszi a bíróság. November 9-én, este 7 óra körül bejelentik, hogy az NSZK felé a határok megnyíltak. Tízezrek indulnak el mindkét irányból a határok túloldalára. November 10-én hatalmas örömünnep Nyugat-Berlinben, megérkezik Kohl kancellár, Genscher külügyminiszter és Willy Brandt volt kancellár. November 13-án Hans Modrow az NDK miniszterelnöke. Újabb hatalmas tüntetések a nagyvárosokban immár új jelszó alatt: „Egy nép vagyunk!” (Wir sind Ein Volk!) November 22-én a Német Egységpárt (amely még mindig döntő többségben van a Parlamentben és a kormánytagok többségét is ők adják) elfogadja az ellenzéki pártok ajánlatát a kerekasztal-tárgyalások megkezdésére. December 1-jén megváltoztatják az NDK alkotmányát (kikerül belőle a „párt vezető szerepe”). Hatalmas sorok alakulnak ki a nyugat-berlini azon irodák előtt, ahol az NDK-polgárok 100 nyugat-német márkát vehetnek át, afféle „istenhozott-zsebpénzként”. December 6-án általános amnesztiát hirdetnek 15.000 politikai fogolynak. December 7-én megkezdődnek a kerekasztal-tárgyalások, amelyek végül elvezetnek a választásokig, majd addig, hogy 1990. október 3-án a két Németország egyesül. (1989-ben egyébként 343.854 ember hagyta el az NDK-t.)

A balti államokban (Lettország, Litvánia, Észtország – 1989-ben a Szovjetúnió részei)

Január 10-én a Litván Szabadság Liga és az antikommunista Demokratikus Párt egy 50 ezres demonstrációt szervez a függetlenség követelésére Vilniusban. Észtország január 18-án elismerik az észtet hivatalos nyelvként. Február 16-án 300 ezres tüntetés a függetlenségért Vilniusban. Febuár 24-én Észtországban az 1940. június 16-a előtti status quo visszaállítását – vagyis Észtország függetlenségét követelik a tüntetők. Április 10-én megkezdődnek a tüntetések Lettországban is. Május 18-án a Litván Nemzeti Tanács (Parlament) kimondja Litvánia autonómiáját, de a Szovjetúnión belül. Július 26-án a Lett Parlament hasonlóképpen dönt a gazdasági autonómiáról. Augusztus 23-án 2 millió ember alkot élőláncot Vilnius, Riga és Tallin, a balti országok fővárosai között a Ribentrop-Molotov paktum elleni tiltakozásként. November 27-én a Szovjet Legfelsőb Tanács garantálja a balti országok gazdasági autonómiáját. December 24-én a Szovjet Legfelsőbb Tanács kimondja, hogy a Ribentrop-Molotov paktum nem képezheti legális alapján annak, hogy a balti országok a Szovjetúnióhoz tartoznak.

Bulgáriában és Romániában

Bulgáriában – a térség más országaiban lejátszódott társadalmi folyamatoktól teljesen eltérően – a Bolgár Kommunista Párton belüli ellenzéki csoport buktatta meg Todor Zsivkovot a hadsereg segítségével, akik november 10-én egy egy napos akcióban eltávolították Zsivkovot és híveit a hatalomból. Az elvtársak a posztokat újraosztották egymás között. A bolgár társadalom megszerveződése csak ez után kezdődött, hiszen korábban nem voltak semmilyen ellenzéki szervezkedésnek sem hagyományai, se lehetőségei. Az 1990. márciusban megtartott választások a Kommunista Pártból Szocialista Párttá átalakult alakulat sikerét hozta.

Romániában december 17-én megrázó események kezdődnek. Délután őrizetbe veszik Tőkés László temesvári református püspököt és új kényszerlakhelyére, Mineu-ra hurcolják. Annak ellenére, hogy a temesvári utcákon jelentős rendőri jelenlét van a püspök letartóztatása ellen több százan tüntetnek. Néhány tüntető kövekkel hajigálja meg a Tartományi Tanács és a Párt székházát, néhány ablak betörik. Bukarestben a Román Kommunista Párt első titkára (a Conducator) Nicolae Ceausescu úgy dönt, hogy a „rend helyreállítása” érdekében be kell vetni Temesvárott a hadsereget. Temesváron a hadsereg körülveszi a várost és tüzet nyit a tereken gyülekező tömegre, több halott és sebesült marad a kövezeten. A tömeg akkor már „Le Ceausescu-val”, „Szabadságot”, „Kenyeret a gyermekeinknek” jelszavakat skandálja. (Orvosi beszámolók alapján tudjuk, hogy Temesváron december 17-22-e között 119-en vesztették életüket a hadsereg sortüzeitől, 485 sérültet láttak el a kórházban.) December 18-án Ceausescu és felesége Elena váratlanul Iránba utaznak. Temesváron néhány katonai parancsnok megtagadja a tűzparancs végrehajtását (pld: Viorel Oancea), néhány katonai egység átáll a tüntetők oldalára. December 19-én Temesvárott Dascalescu miniszterelnök tárgyalásokat kezd a tüntetők képviselőivel, a hadsereg egységeit visszavonják az utcákról. December 20-án általános sztrájk kezdődik Temesvárott és felszólítják az ország gyáraiban dolgozókat a csatlakozásra. December 21-én a Teheránból visszatérő Ceausescu naggyűlést hív össze Bukarestbe. A szervezett munkások „a munkások a temesvári árulók ellen” előre kiosztott transzparensek alatt álldogálnak a téren, a diktátor beszéde alatt a demonstráció rendszerellenes tüntetésbe fordul át. Lövések dörrennek a téren. Ceausescu a Pártszékházban elbarikádozza magát. A teret a hadsereg páncélosai kiürítik. December 22-én Ceausescu szükségállapotot jelent be. A nemzetvédelmi miniszter, Milea tábornok rejtélyes körülmények között váratlanul meghal. A diktátor és felesége egy helikopteren elhagyja a pártszékházat. Később autóba szállnak valahol vidéken, ahol autójukat feltartóztatja a hadsereg, majd egy rövid tárgyalás után kivégzik őket – a „tárgyalást” és kivégzést lefilmezik. Guse tábornok, vezérkari főnök és Stanculescu tábornok visszarendeli a csapatokat a laktanyákba. A bukaresti utcákon szabályos ütközetek alakulnak ki, valakik fegyvereket osztogatnak az embereknek, páncélosok cirkálnak az utcákon és lőnek. Rémhírek kelnek lábra „arab terroristákról”, ismeretlen mesterlövészek tűz alatt tartanak egyes helyeket. (Nem teljesen világos ma sem, hogy vajon a hadsereg különböző egységei között milyen okok miatt zajlottak összecsapások és az sem, hogy ki, milyen fegyvereket kinek is osztogatott.) A televízió épületét elfoglalják és ott tűnik fel a tüntetők társaságában Iliescu – úgymond a nép nevében – átveszi a hatalmat. (Az 1990. májusában megtartott választások Iliescu új pártjának az átütő sikerét hozták és azt, hogy elnöki hatalma megszilárdult – egy időre.)

Másutt:

Január 4.: Az ún. „Sidra-öböl incidens”: két líbiai vadászgépet lőnek le a repülőgép-anyahajóról felszálló amerikai vadászgépek. Január 20-án leteszi a hivatali esküt az USA 41. elnöke George H. W. Bush. Február 2-án az utolsó szovjet csapatok is elhagyják Afganisztánt (a 9 éven át húzódó háború vége). Február 14-én Khomeini iráni ajatollah kiátkozza Salman Rushdie írót és felszólítja az igazhitű muszlimokat, hogy öljék meg (később 3 millió USD vérdíjat tűz ki a fejére). Irán Rushdie miatt megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával (a Sátáni versek Londonban jelentek meg.) Március 23-28-a között zavargások Koszovóban, miután a Jugoszláv Parlament módosítja az alkotmányt és megszünteti Koszovó és a Vajdaság autonóm tartományi státuszát. A pristinai zavargásokban 29-en meghalnak. Március 27-én az első versengő parlamenti választás a Szovjetúnióban. A Kommunista Párt elveszíti abszolút többségét a Legfelsőbb Tanácsban. Április 9-én a szovjet Vörös Hadsereg katonái belelőnek a Tbilisziben tüntető tömegbe, 20-an életüket vesztik. Az Európai Közösség április 12-én nyilvánosságra hozza az ún. „Delors-jelentést” a gazdasági és monetáris unióról. Április 21-én diáktüntetések kezdődnek a pekingi Tienamen téren. Június 4-én a kínai hadsereg megtámadja a Tienamen téren tüntetőket és vérfürdővel véget vet a tüntetéseknek. Június 15-18-án a harmadik alkalommal tartanak európai parlamenti választásokat az Európai Közösség országaiban. Szeptember 26-án – 11 éves ottartózkodás után – az utolsó vietnami csapatok is elhagyják Kambodzsát. Október 5-én a Nobel Békedíjat a Dalai Lama-nak ítélik. November 10-én az NDK kormánya megnyitja a határait az NSZK és Nyugat-Berlin felé. December 1-jén Gorbacsov találkozik II. János Pál pápával. December 18-án aláírják az Európai Közösség és a Szovjetúnió közötti kereskedelemről és gazdasági együttműködésről szóló szerződést.

4. Szórakozástörténet

Rockhistory:

New Order ('Technique'), Simply Red ('If you don't know me by now'), Madonna ('Like a prayer'), Roxette ('Listen to your heart'), Tom Petty ('Free Fallin'), The Cure (8. album: 'Disintegration'), Red Hot Chili Peppers (4. album: 'Mother's Milk), Aerosmith ('Janie' got a gun'), Neil Young come back ('Freedom'), Chris Rea ('The road to Hell'), Phil Collins ('Another Day in Paradise'),

Woodstock '89 Festival (augusztus 16-17., Woodstockban)

Fontos magyar zenekarok, előadók:

Bonanza Banzáj, Cseh Tamás („Vasárnapi nép” koncertlemez), Pa Dö Dö (első lemez), R-GO („Egy proletár Párizsban”), Európa Kiadó („Szavazz rám!”),

Az Eurovision dalversenyt a jugoszláv előadó Riva nyeri.

Moszkvában megnyílik az első hot-dog stand (Perestroika-Nathan's Famous).

Az első nyugati kozmetikai üzlet (Estee Lauder) megnyít Moszkvában (november 16.).

A Simpsons első teljes epizódja a Fox tv-csatornán (december 17.)

Az év külföldi sikerfilmjei: Azok a csodálatos Baker fiúk, Holt költők társasága, Halálos fegyver 2, Szellemírtók 2, Sztálingrád, Tango és Cash, Fekete eső, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, Batman, Miss Daisy sofőrje,

• Oscar: a legjobb filmnek: Esőember ('Rain Man', R: Mark Johnson), a legjobb külföldi film: Hódító Pelle (Pelle, the Conqueror, R: Bille August)

• Cannes fődíj: Szex, hazugság, video ('Sex, lies and videotape', R: Steven Soderbergh)

• Berlinale (Arany Medve): Esőember ('Rain Man')

Az év fontos magyar filmjei: Éjszaka (Gaál István), Az én XX. századom (Enyedi Ildikó), Ezterkönyv (Deák Krisztina), Forradalom után (Szirtes András), Hagyjátok Robinsont! (Tímár Péter), Könnyű vér (Szomjas György), Legényanya (Garas Dezső), Mielőtt befejezi a röptét a denevér (Tímár Péter), Napló apámnak, anyámnak (Mészáros Márta), Potyautasok (Sőth Sándor), Recsk 1950-1953, egy titkos kényszermunkatábor története (Böszörményi Géza), Rudolfió (Gózon Francisko), Tutajosok (Elek Judit), Túsztörténet (Gazdag Gyula), Vili, a veréb (Gémes József)

5. Sport

BEK döntő (május 24., Barcelona):

AC Milan – Steaua Bucuresti 4:0 (3:0), gsz: Gullit (2), Van Basten (2)

magyar bajnok 1989-ben:

• labdarúgás: Bp. Honvéd SE

• kézilabda (nők): Építők SC

• kézilabda (férfiak): Rába ETO

• vizilabda (férfiak): Vasas SC

• kosárlabda (nők): MTK-VM

• kosárlabda (férfiak): Csepel SC

6. Digitális korszakváltás

• 'The World' internet szolgáltató (ISP = Internet Service Provider) ajánlja elsőként a világon a 'dial-up' internetkapcsolatot kereskedelmi szolgáltatásként. Panix a harmadik ISP a világon (Az 1988-ban létrehozott Netom nem kínál kereskedelmi szolgáltatást.)