Huszonöt év, majd egy generáció életideje. A magyar ifjúságpolitika és ifjúsági munka első generációja lassan-lassan levonul a színről. Ideje van annak, hogy rápillantsunk arra, hogy mi is történt a magyar ifjúságpolitikában és környezetében az elmúlt negyed században.

Az egyik ok az, hogy a magyar ifjúságpolitika történetében 2013-ban mindenképpen egy mérföldkőhöz érkeztünk. A korábban megteremtett és a politikai változásokat így-úgy túlélt ifjúságpolitikai intézmények mindegyike befejezte a korábban kialakított rutinok vezérelte működését. A kormányzati végrehajtó intézményrendszer gyökeresen átalakult. A kormányzati végrehajtásban dominánssá vált az egy központú kormányzás. A területi önkormányzatok hierarchikusan alárendeltekké váltak a kormányhivataloknak és – Budapest kivételével - a járási rendszernek. A kormányzati végrehajtás rendszere visszaközpontosíttatott és az „alulról felfelé” irányuló szervezetrendszer helyébe a „felülről lefelé” irányított szervezetrendszer lépett. A kormányzati ifjúságpolitika irányítói felelőssége ma két pólusú: egy részét a KIM miniszteri biztosa, Mihalovics Péter, másik részét a Nefmibe alátagolt Ifjúsági- és Sport Államtitkárság között oszlik meg. A kormány miniszterelnök-helyettese szerint ifjúságpolitikára nincsen szükség (lsd. előző posztom) – a megosztott irányító felelősséget nem is fogja össze egységes szemléletű, koherensnek mondható, nyilvános program. E helyébe rövid távú projektek halmazából álló projektek sorozata lépett. A 2013-as állami költségvetésből teljes egészében eltűntek azok a költségek, amelyeket eddig az ún „ifjúsági ügyekre” fordított a Magyar Állam és ezzel egyenes arányban gyengültek azok a szolgáltatások, amelyek e korábbi forrásokból működhettek. A Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat legfontosabb egysége, a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák hálózata megszűnt, az ott dolgozó szakembereket, a magyar ifjúsági munka fejlesztésének eminens csapatát szélnek eresztették. A Mobilitásnak az EU-s ifjúsági források magyarországi közvetítéséért felelős szervezeti egységét, a „Fiatalok Lendületben Program” Nemzeti Irodáját kiragadták a természetes szakmai környezetéből és feladatait egy projekt-gondolkodásnak rendelték alá, így mind hatásában, mind a szakmai folyamatokra tényleges hatást gyakorolni képes képességében levált a tényleges magyarországi szükségletekről. A valódi probléma az lesz, hogy megszűnt az európai források felhasználása hatékonyságának az a mércéje, amellyel a támogatási prioritások megállapításának helyessége a tényleges szükségletekkel ütköztethető lenne. Ez a támogatási döntésekben a szubjektív és konjunkturális elemek előtérbe kerülését eredményezi. Magyarul: még a rendelkezésre álló források sem úgy költjük el, ahogyan azt a tényleges szükségletek indokolnák. Mindezzel párhuzamosan a korábbi években megszokott civil támogatások világában jelentős átrendeződés játszódott le, ráadásul két irányból is: a rendelkezésre álló források jelentősen (mintegy 50%-al) csökkentek, a pályázati döntések jelentősen átpolitizálódtak. Pluralitás helyett elfogultságon alapuló homogenitás lépett, és ez nem esik egybe a tényleges szakmai képességek elismerésével. Mindezeket a folyamatokat egy reprezentációjában gyenge és a kormány által jelentősen befolyásolt ifjúsági képviselet (Nemzeti Ifjúsági Tanács), valamint a kormányzati munka eltűnő nyilvánossága és PR- és médiaakciókkal elfedett átláthatósága teszi teljessé: a magyar kormányzati ifjúságpolitika 2013-ra hátat fordított az európai ifjúságpolitika elmúlt két évtizedben kialakított sztenderdjeinek.

Azonban ne gondoljuk azt, hogy valami újat láthatunk itt. Nézzük csak vissza az elmúlt két és fél évtized történéseit és látni fogjuk, hogy a magyar ifjúságpolitika mindig rosszul bánt a rendelkezésére álló erőforrásokkal. Emberek, irodai szobák, megkezdett és befejezetlen projektek kavargó története habosodik. Néha méltatlanságok története, néha pedig dacos akaratoknak a széllel szembe feszülése. Sokkal több szubjektív hordalék, mintsem nyugvópontra, közös megegyezéssel elfogadottnak tekinthetően rögzített „objektivitás”. Talán érdemes lenne objektív nézőpontokat kialakítani, amelyhez képest megítélhetőek a széttartó történetek. …

Ne gondoljuk azt azonban, hogy abban a sokat emlegetett Európában minden rendben lenne. A két meghatározó pán-európai intézmény egyaránt küszködik a saját ifjúságpolitikája deficitjeivel, mind az EU-nak, mind az Európa Tanácsnak voltak már jobb, sokkal jobb korszakai. Ugyanakkor az európai ifjúságpolitika kulcsintézményei változatlanul a helyükön vannak és impulzusokat küldenek a nemzeti ifjúságpolitikák felé. Az Európai Unió például jelentős programot indít 2014-től kezdve az ifjúsági munkanélküliség jelenségeinek kezelésére. Minden tagországnak módjában lesz hozzájárulnia ahhoz, hogy ezek a most még tetszetős euro-milliók ifjúságpolitikai szempontok szerint használtassanak fel. Amennyiben ezen összegeket „munkaerőpiaci” támogatásoknak tekintjük „csupán”, megjósolható lesz a kudarc. Munkaerőpiaci tanácsadással nem megyünk semmire sem, ha az a bizonyos tanácsadói munka arra irányul, hogy „mi van a munkapiacon”. A munkapiac ugyanis oly sebességgel változik, és olyan sok tényezőssé vált, hogy semmi esély sincsen arra, hogy azt olyan tanácsadói munkávval, amely lényegében munkaerőközvetítés, akár csak megérinthetnénk. Rettenetes hiba lenne, hogy ifjúsági munkaközvetítő irodák funkcióit ruháznánk és erőltetnénk rá olyan helyekre, amelyeknek az ifjúsági kezdeményezések bátorítása kellene, hogy legyen a feladata. A munka világa olyan mértékben alakult át az elmúlt két évtizedben, hogy át kell értékelnünk a munkáról alkotott összes eddigi tapasztalatunkat, így alapvetően azt is, hogy mit jelent ma a „munkaközvetítés” és azt is, hogy mit jelent a „flexsecurity” (vagyis a munkaerő-piaci flexibilitás és biztonság, de együtt).

Az elmúlt 25 évben a világ gyökeresen átalakult, megváltozott. Ez így közhely, de vajon számot vetettünk-e azzal, hogy ezek a változások milyen mélyre és az élet-területeinket milyen mélységben érintően játszódtak le a fiatalok életében és abban a társadalmi ifjúságképben, ahogyan róluk gondolkodunk? Soha sem könnyű fiatalnak lenni, de ma, a XXI. század ezen szakaszában különösen nehéz. Nem gondolják azt, hogy ezeknek a nehézségeknek a kiterjedése riaszthat el bennünket, idősebbeket attól, hogy vállaljuk a felelősségünket? Hogy talán éppen ez az oka annak, hogy mellőzzük azt, hogy „ifjúságpolitika módon” gondolkodjunk arról, hogy mit kellene tennünk a ma fiatal emberek nehézségeinek könnyítése érdekében? Gondoltak-e már arra, hogy milyen tanácsokat adnának a gyermekeiknek? Mit is tanuljon a gyermek? Amit szeret, vagy azt, amit „piacképesnek” mondanak? Hol dolgozzon? Ahol pénzt keres, vagy ahol megvalósíthatja és kiteljesítheti készségeit és képességeit? Észrevették-e a múlt év végi budapesti diáktüntetések jelszavai és az azokra reagáló politikusok mondanivalójának egymástól fényévekre álló távolságait, a Generációk-között-nemértés Új dimenzióit? Gondolják, hogy ez a távolság áthidalhatóvá válik egy Nemzeti Ifjúsági Tanács munkájával? Vajon az az Új Populizmus, amely végigsöpört a XXI. század korai szakaszában megfogalmazott politikákon, hogyan is hat az ifjúságpolitikákra? A Populizmus az, amely nem abból indul ki, hogy mi a társadalom valósága, hanem arra támaszkodik, amit arról gondol. Az európai ifjúságpolitikák egyik sztenderdje a „valóságalapú” megközelítés, a politika-formálás műveleteinek a társadalom- és ifjúságkutatók által feltárt tényekre való építése. Az ifjúságszociológia száműzése a rövid- vagy hosszabb távú politikák meghatározásának műveleteiből soha sem vezet jóra. Persze azt is hozzá kell tennünk, hogy a szociológiai tényeket nem lehet közvetlen politikai cselekvésekké formálni, szükségünk van arra is, hogy a fiatalokról szóló ifjúságpolitikákat a fiatalokkal együtt alkossuk meg.

Sok fiatalokkal foglalkozó kolléga úgy gondolja, hogy az ifjúságpolitika az valami olyan dolog, amellyel a Parlamentben és a kormányzati intézményekben dolgozó nyakkendős urak (Magyarországon kívül másutt hölgyek is) foglalkoznak: okoskodások és sehová sem vezető intézkedések végtelen történetei és, hogy nekik ahhoz semmi közük sincsen. Nem is igazán érdekes. Sokkal érdekesebb történet az, hogy Klári és Pista hogyan változik a közös munka során, az sokkal, de sokkal színesebb, hogy egy közösség hogyan válik hatékonnyá egy lokális társadalmi térben, az, hogy hogyan tudjuk elérni azt, hogy a csoportban tanultak igazi erőforrássá váljanak a fiatalok életében. Persze, hogy tisztelt kollégáink egy része soha sem olvas híreket és nem is igazán követi azokat az eseményeket, amelyek aztán különös erővel jelennek meg a fiatalok életében. A nálunk biztosabb intézményeket teremtő európai demokráciákban már lejátszódott az a változás, amelynek a jóvoltából az „ifjúságpolitika” az „ifjúsági munka politikájává” változott át. Nézzék csak meg közelebbről a harmadik generációs skandináv ifjúsági törvényeket, a német vagy az angol ifjúsági munkát képviselő szakmai szervezetek munkáját! Látni fogják, hogy milyen lépések történtek annak érdekében, hogy az ifjúsági munka ezekben az országokban elfoglalja és megtartsa a helyét a hagyományos humán szakmák (tanár, szociális munkás) társaságában. Azoknak, akik arra szánják energiáikat, képességeiket és készségeiket, hogy fiatalokat segítsenek ahhoz, hogy teljesebb életű felnőtt és felelős polgárokká váljanak, azoknak bizony érdemes lenne figyelemmel kísérniük azt, hogy hogyan változnak egy kormány intézkedéseiben megragadható felfogásai a fiatalokról.

Nem is folytatom ezt itt, most. Inkább bemutatnám azt, amire a Nyájas Olvasó számíthat ezen a felületen a következő hetekben. Íme:

Mi következik ezeken az oldalokon?

A blog keresőcíme az, hogy ifjuságpolitika.blog.hu. Ezért a bejegyzések az ifjúságpolitika tárgykörében várhatóak természetesen, hogy még egy közhellyel éljek. Ez azonban egy olyan közpolitikai fogalom, amelynek sokféle értelmezése lehetséges. Nem kívánunk abban állást foglalni, hogy ezek között melyik az az egy, amely „nyerő”. Fogalmak és fogalmazások olyan versenye ez, ahol csak a fiatalok hirdethetnének végeredményt.

Ma, amikor az ifjúságsegítői szakmai képesítésre jogosító képzéseken részt vevő hallgatók nagy része a 'cut'n'paste' módszerrel készíti el a dolgozatait itt fel szeretnénk kínálni ehhez egy trükkösebb lehetőséget. Jelzéseket adunk és kiemelünk néhány dolgot, de azért az összefüggések megtalálása és a következtetések levonása az olvasó (felhasználó) dolga marad.

Az ifjúságpolitika aktuális állapotait mindig meghatározza az, hogy milyen felfogásokat, milyen társadalomképet közvetít egy kormányzati politika és nyomot hagy rajta az is, hogy milyen morális pánikok söpörnek végig a társadalmon, vagyis, hogy milyen ifjúságképet tűz ki a társadalmi tudat a média által tükrözött faliújságjára. (Magyarországon ilyen morális pánikok többször is végigsöpörtek rajtunk, mint a 80-as évek végének „a rendszerváltoztatás vesztesei a fiatalok”, vagy manapság „az országot tömegesen elhagyó fiatalok” kifejezésben megtestesülő ítéletek.) Egy működő, összetartó, egymásra figyelő társadalmi csoportok alkotta modern társadalom mindig is érzékenyen követi a felnövekvő generációk sorsát, amelyet egyébiránt maga befolyásol. Bele is gondolhatnánk abba, hogy mit is jelent az, hogy „a demokrácia fiataljai” - „az elnyomó politikai rezsimben felnövekvő fiatalok” és akkor abba is, hogy mit jelent és hogyan történik a „demokrácia tanulása”. Szívesebben dobunk oda szavakat, mintsem végiggondolnánk a jelentésüket. Manapság Magyarországon egyesek például „hazaszeretetet” említenek. Hol és hogyan tanuljuk ezt? Mikor? Kitől? Erről is érdemes lenne egy kicsit beszélgetni, nemdebár?

Amikor ifjúságpolitikáról beszélünk azt is szóba kell hoznunk, hogy az ifjúságpolitika nem feltétlenül vág egybe azzal, amit ifjúságtörténetnek neveznénk a legszívesebben. A politika az politika, annak a története, hogy mit jelent a fiatalok élete, az pedig egy másik történet. Két aszimptotikus vonal. Persze, az ifjúságszociológia legjobb lapjaira az ifjúságtörténet megragadásának kísérleteit írják. (Annak a megragadása, hogy mit jelent a „graffiti” vagy a „házfoglalás”, a szubkultúrák történetei nagyon is fontos hozzájárulások az ifjúságtörténet megértéséhez.) Észre kell vennünk, hogy a „hagyományos szocializációs műhelyek” megváltozásával mély és tartós változások játszódtak le a fiatalság társadalmi állapotában. (Miközben talán alkalmazott kategóriáink, nézőpontjainak sokkal kevesebbet változtak. ...) Megelégedhetünk-e azzal, hogy a digitális korszak gyermekeit „screenegerek”-nek hívjuk vagy tovább kell folytatnuk annak a kutatását, hogy hogyan is vesz át az internet szocializációs funkciókat? Van-e az ifjúságpolitikáknak tennivalója itt? Vagy éppen ellenkezőleg: semmi, az ég adta világon?

Nos, mi következik itt?

E blog címéhez illeszkedően egy speciális koordináta-rendszert választottam a címben foglaltak körüljárására. A koordináta-rendszer „hosszúsági fokaként” az ún. „év-lapok” szolgálnak kiindulópontként. Ezek az „év-lapok” naptári évenként, az 1988 – 2013 között időszakot idézik az alábbi szerkezetben és tulajdonképpen évenként megismétlődő idővonalak (kronológiák):

1. Magyarország, belpolitikai események (ezt folyamatos szövegként, mondatonként közlöm majd, felhasználva a História Magazinban közölt kronológiákat)

2. Ifjúságpolitikai vonatkozású események kronológiája Magyarországon (ennek a forrásai részben a saját, korábban „Fonalak egy labirintuson át” címmel kéziratban maradt munkám felhasználása, részben az ehhez a törzsanyaghoz utólag hozzáillesztett dokumentumokon alapul)

3. Fontos események a világban és Európában (különös tekintettel az EU-ban és az ET-ben, alapvetően ifjúsági vonatkozásokban – itt is támaszkodtam a két pán-európai intézmény által az interneten közzétett kronológiákra – a legalapvetőbb kronológia, amelyet itt használni kívánok az Peter Lauritzennek, az Európa Tanács Ifjúsági Igazgatósága néhai igazgatójának az 'Eggs in a pan' c. kötetben közölt biográfiája – ezzel is tisztelegve Peter emberi-szakmai teljesítménye előtt – a Hozzá kötödő eseményeket nevével jelzem majd)

4. „Szórakozástörténet” (rocktörténeti események és filmek – ennek az alapvető forrása a Wikipédia)

5. Sport (itt internetes forrásokat használok és alapvetően annak a jelzésére, hogy miféle sportesemények foglalkoztattak bennünket akkoriban)

6. Digitális korszakváltás eseményei (természetesen ez az alfejezet is alapvetően internetes forrásokat mozgósít)

7. Olvasmányjegyzék (ezen belül az évben jellemző cikkek, dokumentumok, szak-könyvek kivonatos bibliográfiája, ezek forrásaként korábban készített repertóriumokat, illetve saját forrásokat használok majd)

Csak a szélességi fok által nem határozhatjuk meg a helyünket, ezért a koordináta-rendszerem másik eleme, ha úgy tetszik „hosszúsági foka” egy szójegyzék: „Fontos szavak ifjúsági munkásoknak”. Ez egy olyan gyűjtemény, amelynek alapjait az első magyar ifjúsági munkás képzés résztvevőinek munkái indítják. (A 90-es évek legelején a debreceni Ifjúságért Alapítvány jóvoltából nagyon kedves és nagyon fontos kollégákkal együtt egy éves képzést tartottunk Debrecenben ifjúsági munkásoknak. E képzés egyik feladataként arra kértük a résztvevőket, hogy válasszák ki és határozzák meg azokat a „fontos szavakat és kifejezéseket”, amelyek tartalmával szerintük tisztában kell lennünk, ha ifjúsági munkásként dolgozunk. Ebből egy szószedet készült – ez lesz a kiindulópontja e lapoknak.) E lapokon egy kulcsfogalmat és „körüljárását” találhatja meg a Nyájas Érdeklődő Olvasó, mégpedig úgy, hogy először azt a meghatározást látja majd, amelyet a fenti képzés résztvevői készítettek (mivel több meghatározás is készült, válogattam – a szerzőket monogrammal tüntetem majd fel), valamint egyéb meghatározásokat, szakirodalmi bibliográfiát, a tárgyhoz illeszkedően alapvetően fontos irodalom jegyzékét (amelyben magyar és angol szakirodalom váltakozhat). Amennyiben internetes hivatkozások találhatóak a tárgyban, azokat a szövegben jelzem.

Az a tervem, hogy a posztokat részben eredeti dokumentumokkal, részben fotókkal illusztrálom. Az a tervem, hogy a Kedves Olvasókat, ha úgy gondolják, hogy érdemes, közreműködésre kérem: várok küldeményeket, megjegyzéseket, dokumentumokat, bármit a tárgyhoz illeszthetően. (A szerkesztés jogát azonban fenntartom.)

Egy-egy már közölt poszthoz az 'ad' szavacskával illesztek majd újabb posztot (pld.: ad: 1989 vagy ad: részvétel), így a felület kereső-funkciói (lsd. még tag-ek) az érdeklődők könnyen megkereshetik az egymáshoz tartozó dolgokat.

Végül:

Arról, ami már mögöttünk van könnyedén alkotunk ítéletet. Vigyázzunk azonban arra, hogy ítéletünk soha ne legyen sommás, egyoldalú. Látni fogjuk, hogy sok minden történt és sokan úgy gondolják, hogy még több is történhetett volna. A történetek nem feltétlenül árulják el azt, hogy mi volt az út története. Az út történetét a személyes emlékezetünk őrzi. Ez az emlékezet természetesen rostál, sok minden kihullik belőle, de sok olyan is megtapad emlékeinkben, amelyek mások számára mást jelentenek, mint nekünk: az eltérő személyes emlékek összeütköztetése mindig izgalmas feladat! Az is izgalmas feladat, ha biztosabban kijelölhetjük azokat a kutatási területeket, amelyek végiggondolásával további információkhoz juttathatjuk a szakmát! Milyen keveset is tudunk arról, hogy magyar politikai életben miért nem vállalta senki sem azt, hogy a „magyar ifjúság ügyeinek” szószólója legyen, vagy arról, hogy milyen módon fosztják meg a pályázati támogatások átpolitizálásának a műveletei a folyamatokat attól, hogy folyamatként érvényesülhessenek, vagy éppen arról, hogy miért alakult ki az a hagyomány, hogy a magyar ifjúságpolitika felszínén a fő küzdelem a fiatalok reprezentatív testülete és a mindenkori kormány kapcsolata között írja le a „részvétel” fogalmát, miközben a Fiatalok Részvétele ennél sokkal többet és egészen más jelent …? No meg az is, hogy mit jelent az Magyarországon, hogy „európai polgár” - mint az ifjúsági munka fő küldetése.

Ami a posztokon látszik majd – remélem, észreveszik – az az arra való törekvés, hogy olyan dolgokat ne közöljek, amelyek asztal-fiókban maradtak (ezekből bizony hegyek építhetők), azon igyekszem, hogy manifesztált, megjelent, cselekvésekbe tartó dolgokról „beszéljek” itt.

Ezért a történtek megtörténtek, a szereplők valódiak, interakcióik nyomokat hagyott itt-ott, bennünk, bennük. Kérem, nézzék ezt el nekem.