Ha Kedd, akkor Belgium, akkor az EGG … itt most egy idézet élővé válik, igazsága soha nem volt ennyire, de ennyire kézzel fogható. „... a hat tojást, amelyből a rántottát elkészítettük már nem tudjuk elkülöníteni egymástól ...” - írta Peter Lauritzen első ismert publikációjában (amikor az Európai Közösségnek még csak hat tagországa volt) és most, itt a Tojásban európai 47 országból és Kanadából, Dél-Afrikából ideérkezett kollégák oly természetességgel vegyülnek el egymással, hogy felülről nézvést nem lehet elkülöníteni őket egymástól. Egy együtt lélegző, mozduló, egy fő témakört együtt körülülő, a beszélgetéseket együttesen tápláló, a közös mondanivaló együtt építő, a kimenő üzenetet közösen megfogalmazó gyülekezetet alkotnak.

Ami máris biztos, az az, hogy amíg Ghentben, öt évvel ezelőtt elég jól azonosítható, kikülöníthető csoportot alkottunk mi, kelet-európaiak, addig mára beérettek a folyamatok. A kitűnő szlovén, cseh, magyar, lengyel, román, szerb és török kollégák olyan otthonosan mozognak már ebben a közegben, hogy nem is lehet elkülöníteni őket a többiektől. A szakmai közegben az eddigi nyugat-európai dominancia kiegyenlítettebb lett, felzárkóztak a térségbeli kollégák intellektusban, módszertanban, bátorságban és érzékenységben. Régebben még külső jegyekből is jobban olvashatott az ember. A sodrott cigaretta, a lezser zakó alól kibuggyanó színes ing, egy laza-sárga tornacipő, egy elengedett beszédstílus egy dán, egy angol vagy egy német alternatív ifjúsági munkával foglalkozó kolléga stílusa volt. Mára lazább, lezserebb lett az egész társaság. Európa realitása, az egyszerű tényként megszokott működések kiegyenlítettebbé tették a konferencia-társaság viszonyait. A Tojásban, mint egy ideális környezetben rekonstruálódik az ifjúság munka azon krédója, hogy e munka értéktartománya a koherens társadalom konstruálásában helyezkedik el. Csak meg kell jegyezni, hogy egy új szakmai generáció megérkezett és már nem küszködik a kisebbrendűség, az alárendeltség, a megkésettség érzéseivel. Minden olyat tud, amelyet a nyugat-európai kollégák tudnak és már jól elsajátított nyelvi képességek birtokában képes innovációkra, eredeti megoldásokra, eredményes projektek véghez vitelére és abból a társadalmi környezetet gazdagító tapasztalatok levonására. Ez egyszersmind azt is lehetővé teszi, hogy jobban kibontakozhasson az egyéniségük, hogy felcsillanjanak a tulajdonságaik, ez pedig minden eddiginél jobban szélesebbre tárja az együttműködések előtt az ajtót. A workshop-okban erőteljesen észlelhető ez a trend. Folyamataink ezen pontján észre kell vennünk, hogy a munkacsoportokat facilitáló kollégáknak több, mint fele kelet-európai és hogy a raporteur-ök és a „resource-person-ok” között is több van, mint az eddig, ilyen méretű európai eseményeken korábban. Csak rögzítsük tehát most azt, hogy a közös európai folyamatokban felnőtt egy szakmai nemzedék és, hogy megérkezett, alkot, gyarapít, előremegy. Azt is láthatjuk persze, hogy „Im Westen nicht neues” (Nyugaton a helyzet változatlan), mert a kollégák munkakörülményei, munkafeltételeik intézményesített keretei, elismertségük még mindig sokkal, de sokkal jobb, mint a mienk. E tekintetben – sajnos – a meglévő távolságok nemhogy csökkentek volna, hanem tovább nőttek. Még ma is, amikor ők megszorításokra, elvonásokra, forrás-csökkentésekre panaszkodnak, láthatóan még mindig „jobban vannak eleresztve”, mint mi. Politikai döntéshozóik számára nekik már nem kell magyarázkodniuk azért és arról, amit csinálnak, amely sok kelet-európai kolléga változatlan problémája, akik e magyarázkodásokra, magyarázatokra még mindig rákényszerítettek.

A Tojásban pezsgés van tehát, egyenrangú és közös-érdekű felek jó diskurzusainak jó levegője leng át a nagy termeken, fodrozza a Riverside-szárny közepén átfutó kis csatornácska vizét … Jó lelemény, hogy minden munkanap egy személyes prezentációval kezdődik. E prezentációk tulajdonképpen idézetek egy nemrégiben befejezett munkából, a 'Compediumból', amelynek az volt a célja, hogy összegyűjtsön néhány személyes példát, tapasztalatot arról, hogy „hogyan és mi módon hatott valaki életére az ifjúsági munka”. Egy ilyen összeállítás a szerkesztők szándéka szerint az ifjúsági munka társadalmi elismertségét lenne hivatott erősíteni, de az első prezentációk már megmutatták, hogy egy olyan matéria született, amely képzési anyagként is hasznosítható, sőt segítheti az ifjúsági munkások önreflexiós munkájának elvégzését is. Kedden reggel Sevilay Kücüksu, Natalia Kunitskaya és Raluca Oancea beszélt nekünk arról, hogy mit jelentett a számukra az ifjúsági munka. Sevilay, aki saját bevallása szerint félénk és zárkózott kislány volt, akit „előítéletekkel telten” neveltek és aki ezért sem látott mást a görög közösségben, mint félelmet keltő ellenséget. Sevilay Észak-Cipruson él és projektjei a két közösség közötti béke és harmonikusabb együttélés szolgálatában állnak azóta, hogy az ifjúsági munka „felnyitotta a szemét és lehántotta a lelkére kövesedett előítéletek és sztereotípiák kérgét” … Natalia valamiféle sztár lett Belarussziában, egy svédországi ifjúsági projekt segítette át a küszöbön, mára megtalálta, zenészként ismerik. Raluca fogyatékkal született és él, ifjúsági munka változtatta meg az önértékelését, ma azt vallja, hogy „megváltoztam és képes vagyok arra, hogy másokat is megváltoztassak”.

Sevilay, Natalia és Raluca ...

Egy ilyen hangulatból csobbanunk át a munkacsoportok zártabb, de egymással találkozó mondatokkal telt medencéibe. Kedden 12 munkacsoport, a munkacsoportok két fő témaköré köré rendeződnek és ezek: „Elképzelések és gyakorlatok: ifjúsági munka helyi, regionális, nemzeti és európai, valamint nemzetközi szinten. Különbözőségeik, azonosságaik. Az ifjúsági munkára vonatkozó elképzelések, teóriák Európában. Ifjúsági munka és jog a játékra. Milyen online-kihívásokra kell válaszolnia az ifjúsági munkának?” - „Az ifjúsági munka minősége. Az ifjúsági munka változatossága és az ifjúsági munkások képzését szolgáló különböző rendszerek. Hogyan fejleszthető és milyen eszközökkel az ifjúsági munka minősége? Mely területeken szükséges erősíteni? Hogyan reflektálhatunk a fiatalok változó igényeire reagálóan változó ifjúsági munkához szükséges képzései szükségletekre? Hogyan támogathatja az ifjúsági munka a társadalmi részvétel új formáit és hogyan lehet erre felkészülni / felkészíteni?” … Ezek persze csak jelölik a beszélgetések ösvényeit, a csoportokat animáló facilitátorokra hárul annak a felelősségteljes munkának az elvégzése, hogy a sokkompensű csoportok rövid idő alatt együttműködő csoportként funkcionáljanak. Mivel a gyülekezetnek van mondanivalója és azt ki szeretné kiáltani, egy Nyilatkozattal zárjuk majd együttlétünket. Ezért minden munkacsoportot egy raporteur is követ. Én Filip Coussée nyomába szegődtem, akivel még Ghentben volt szerencsénk felfedezni, hogy jól el tudunk beszélgetni az ifjúsági munka változásairól. Filip az egyik raporteur, aki a többiekkel együtt alkotja azt a csoportot, amely végleges formában önti a mondanivalónkat. Nem egyszerű feladata, mert egységes és erős szöveget kell létrehozniuk nagyon rövid idő alatt és ez a szöveg nem térhet el attól, amiben a résztvevők egymással folytatott diskurzusaik után maradtak. A folyamat demokratikus, ez nem az a helyzet, ami egyébként néhány nemzetközi konferencián előfordul azért, hogy a zárónyilatkozat már azelőtt elkészült, hogy a résztvevők megérkeztek volna. Az Ifjúsági Munka Európai Gyülekezet ilyet nem engedne meg. Azért jöttünk, hogy együttesen legyen mondanivalónk arról, hogy hol tart az ifjúsági munka Európában és, hogy fejlődéséhez mire van szüksége. Interakcióink folytatódnak. Zárónyilatkozatunk is, mint egy rántotta talán, de biztosan fel lehet ismerni benne a komponenseit.